Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség

szociális eszméknek: az általános választójognak, a nők emancipációjának, a munka kollektívizmusának, az állami közoktatásnak! Törekedjünk arra, hogy a jövő társadalma egy osztályból álljon: a munkások osztályából".

26 S ugyanebben az évben: „ . . . a proletariátus érdekei szemben állanak a többi osztályok érdekeivel. Ezeket az ellentéteket csak a tudatos osztályharc oldhatja meg, minélfogva a nemzetközileg szervezendő osztályharc sikeres megvívása céljából: Világ proletárjai egyesüljetek!"

27 És eljutottak addig, hogy 1918 végén üdvözlő levelet írtak Károlyi Mihályhoz és a Magyar Nemzeti Tanácshoz, s igenelték a Nagy Októberi Forradalmat is. „ . . . hadd említsem még fel az orosz forradalomat, mely határozottan az igazságos társadalmi és gazdasági viszonyok megteremtését tűzte ki feladatául és amely a legjobb úton van, hogy ezt a feladatát meg is oldja".

28 Ezt az utat nem tudta végigjárni Gárdonyi. Mélyen, nagyonis mélyen magábaszívta a 90-es évek szabadkőműves, vagy ha úgy tetszik liberális felfogását, s ez az első útmutatás a világ dolgaiban túlságosan elkábította. Elsősorban az ekkor felvetett kérdéseket bogozgatja élete végéig, csakhogy ő minden megválaszolt, vagy megválaszolnak vélt kérdés után újabb kérdőjeleket rak, s végül úgy jár, mint az az ember, aki fától fáig halad az erdőben, aki ugyan csupán akkor engedi el az egyik fát, amikor már a másikat megfogta, s mégis eltéved, és kérdez, válaszol, és ismét kérdez, tehát megfogja az új fát, s elengedi a régit, majd ismét új után nyúl. Mindig az előtte lévő kérdésre adott válaszból bontja ki az újabb kérdést. így nála minden dolog önálló életet kezd élni, ezáltal elszakad a társadalmi valóságtól, s a világról alkotott felfogása lassanként teljesen spekulatív jelleget ölt. S ezen mit sem változtat, hogy olvasmányai, s kurta utazgatásainak élményei időként kizökkentik. Ezek legfeljebb színezik a fő dallamot. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a kérdések, s a rájuk adott válaszok változási vonala adja világnézete alakulásának görbéjét. S azt a folyamatot, hogy láncreakció módjára önmaga gondolatait vigye tovább, s önmaga körül kezdjen forogni, nagyonis segítette Egerbe szakadása, s elzárkózása a négy fal közé. S még egy : a szabadkőművesség, s általában az egész magyar társadalmi élet balratolódása, radikalizálódása. Gárdonyinál, a dolgok logikájából következően, fordított hatást vált ki. Mert gondoljuk csak meg: a 90-es évek eleje pontosan saját tapasztalatainak megfelelően tárta fel előtte a társadalmi bajokat, s politikai jártasság hiányában ez az egyezés jónak, helyesnek hitette el vele a medicinát is. Beleélte hát magát abba, hogy hídnak, összekötő kapocsnak kell lennie a szegények és az urak között; ha időnként zsörtölődött is a társadalmi igazságtalanságok miatt, de mégis valamiféle idillikus, patriarchális osztálybéke megteremtésére törekedett — sőt e cél elérése érdekében építgetni kezdi saját elképzeléseinek rendszerét is. A belső tökéletesedésen munkálkodik, befelé fordul, s önmagukba — később pedig saját gondolatait túlhajtva egy magacsinálta isten felé — akarja fordítani az embereket is, hogy kialakítsa bennük a megnyugvást, végsősoron pedig a szenvedés örömének érzéseit is. S most egyszerre azt mutatja a valóság,—

s a szabadkőművesek is elkezdik hangoztatni, — hogy nem az énben, hanem a külső világban kell keresni az orvosságot. Lélektanilag teljesen érthető, hogy ilyen helyzetben melyik utat választja. Egyrészt már beleásta magát ezekbe az öntökéletesítő filozófiákba — sőt ezek révén már sikereket is ért el, hiszen egyéninek, sajátosnak, különösnek kezdik feltüntetni művészetét és ez fölöttébb hízeleg neki — másrészt pedig a mindennapi élet valóságá26 A Philanthropia páholy 1906. február 13-án tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből. -' Ua. a páholy 1906. november 13-i jegyzőkönyvéből. 38 Barcsay, Palatínus: Szabadkőművesség 92. old. 324