Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség
Sőt, Szabolcska verset is ír egy szabadkőműveshez, amint ezt a Barcsay—Palatinusféle, a szabadkőművességről szóló könyv 28. oldalán olvashatjuk: „Végül Szabolcska Mihály tv. a temesvári Losonczy páholy tagja írt erre az alkalomra egy kis költeményt, amelyik dr. Janovics Jenő tv-nek az Unió páholyban „Ferrer és törekvései" címen tartott felolvasásával együtt Ferrert az égig magasztalja, s az eszme halhatatlanságát hirdeti. 23 Szóval a két barát felfogása ellenkező irányba változik. De mi lehetett az oka, hogy Gárdonyi önmagát marcangoló, befeléforduló ember lett, s elhagyta azokat a felvilágosodott eszméket, amelyeket a 90-es évek elején úgy látszott, hogy sohasem hagy cserben? 5. A legutóbbi hazai szabadkőműves mozgalom három, élesen elválasztható fejlődési szakaszon ment keresztül. Az első 1868-tól, az „Egység a hazában" nevű páholy megalakulásától körülbelül a nyolcvanas évek végéig tartott. Ekkor jobbára szervezeti kérdések kötötték le figyelmüket, s még tartották magukat a szabadkőműves alkotmány I. alaptörvényének 2.§ .-ához, amely kimondja: „A szabadkőművesség kizár köréből mindennemű politikai és vallási kérdést, s minden tagnak kötelességévé teszi a hazai törvények tiszteletben tartását". Az ezt követő, s körülbelül a századfordulóig tartó szakaszban azonban — amint azt az előbb érzékeltettem — már nyíltan politizáltak, látták a társadalmi bajokat, akartak is tenni valamit megjavításukért, de csak azért hogy elkerüljék a forradalmat. Inkább az uralkodó osztályok figyelmét akarták felhívni a társadalmi bajokra. A változtatásokat azonban hiába sürgették. Ez a várakozás pedig a szabadkőműves mozgalmat — amely állandóan az észre hivatkozott — mindjobban balra tolta, s annak radikálisabb szárnya végülis eljutott egészen a proletariátus osztálymozgalmáig. Már 1899-ben így vetették fel a kérdést: „ . . . vagy belemarkolunk az emberiség nagy kérdéseinek megoldásába és minden testvér egytől-egyig neki fekszik a nagy munkának, vagy: megszűnünk létezni". 24 1904-ben ugyanezt már élesebben fogalmazzák: „Évtizedek óta tespedve nézi a magyar társadalom amazoknak sorakozását és évtizedek óta a magyar szabadkőművesség oly óvatossággal, mely kárhoztatást érdemel, várta, hogy a rajta kívül álló tényezők sorakozzanak amazok ellen. Hiába vártuk. Semmiféle társadalmi közület erre a munkára vállalkozni nem akar. Hát akkor arra valók vagyunk mi. . ., hogy ezt a hézagot betöltsük . . ., mely ott tátong Magyarország szellemi és kulturális közéletében, azt az örvényt, mely elnyeléssel fenyeget mindent, a mi drága és szent e nemzetnek. 25 S 1906-ban: „Még mindig a száz év előtti liberalizmus útján járunk! Pedig a felszabadított polgárság cserbenhagyta a proletárságot. A kultúra osztálykultúra lett, melynek főideálja a pénz és történelmi arisztokrácia konzerválása. Az iskola is az uralkodó osztályok érdekeit szolgálja és levegője megfertőzi a jöv^ő generációt. Hagyjunk fel a régi oltárok kizárólagos kultiválásával és nyissunk kaput az új 23 1906. május 31-én XIII. Alfonz spanyol király és Battenberg Ena hercegnő ellen esküvőjük alkalmával egy Mórral nevű anarchista bombamerényletet követett el. A merénylet szálai — a hivatalos közlés szerint — Ferrer Ferenc 33-as fokú szabadkőműveshez vezettek, s őt később ki is végezték. A szabadkőművesek ellenben azt állították, hogy ez az egész csupán kitalálás, s csupán jel volt az ellenük európaszerte indított hajszához. 24 Barcsy, Palatínus: Szabadkőművesség 44. old. 25 Ua. 46. old. 21* 323
