Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség

csal minden gyáros: nem azt a bért adják, ami igazságos. Dus palotáiknak minden egy téglája, a munkás bérének elvont garaskájaT Szóval a bajokat látja, méghozzá elég jól, talán jobban is, mint sok szabadkőműves. De a megoldásban nem tud továbblépni náluk, hiszen amikor az Ygazságnak azt mondja a szegényember, hogy „Dinamitot vessünk közéjük! — Pusztuljon ki e faj! Tisztuljon a világ!", akkor Gárdonyi az Ygazsággal ezt mondatja: — Megálljunk, — mondja az Ygazság nyugodtan, — Nem dinamit az uj idők termőmagja ; a jézusi szivek kellenének jobban, s hogy az állam legyen a szegények atyja". Tehát teremtsünk kölcsönösen megértő, pariarchális viszonyt az állam és a szegények között. S ime, e gondolatnak itt van a Keletben olvasható megfelelője: „A modern állam többé nemcsak magáért és hivatalnokaiért létező szervezet. . ."

18 Gárdonyi aláhúzza ezt a félmondatot, s melléírja kék ceruzával: „sőt!". Természetesen, hogy létrejöjjön az állam és a szegények között e képzelt patriarchális viszony, ahhoz mindkét félnek meg kell tennie a magáét.

S hogy pontosabban mit, arra szintén azonos feleletet adnak. Ami az államot illeti: közelebb kellene kerülnie a szegényekhez. A Kelet első számában közölt egyik előadásban azt javasolja a szónok, hogy kétféle szabadkőművesi társulatot kellene létrehozni, az egyiket az intelligens elemek, a másikat pedig a „munkásosztály nagy köre" részére. Az ezután következő részt Gárdonyi tintával oldalt megjelzi :

19 „ez utóbbiak toborzása czéljából kezet kellene fognunk az erkölcsnemesítő egyesülettel, ennek az élére kellene államink főleg a provincziális városokban s a nagy és kis községekben. Ennél nagyobb szolgálatot a szabadkőművesség égi, dicső munkájának alig tehetnénk ..." S ugyanebben a bekezdésben még aláhúzza a következő szavakat : . . . „iparos és kereskedősegédek társulatait is .. . testedző, egészséges helyiségekkel..." S Gárdonyi? Úgyszintén ezen az összebékítésen fáradozik, sőt maga vállalkozik összekötő kapocsnak. Az én falumban írja : „Kell egy hídnak lenni, amely a paraszti osztályt az úri osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én szeretek az lenni, ami vagyok ..." S ő is keresi, hogy miként lehetne nemesíteni az embereket és az olasz városok akadémiáinak mintájára falusi akadémiákat akar állítani, mert „A nép elmaradott legalább ötszáz évvel. Lelkileg nem rossz faj, de a nevelésével eddig nem foglalkozott senki. Durva. Nem gonosz. Csak mint a gyermek: túlságosan testi még. Megpróbálom: lehetne-e ezt a falut felemelni a huszadik századba". Túlságosan testi még . . . Felemelni a huszadik századba ... Ez a két félmondat is jelzi már, hogy a kétféle szabadkőműves társulat, az erkölcsnemesítő egyesületekkel való összefogás, illetve a Gárdonyi-féle falusi akadémiák, az összekötő kapoccsá válás a nép és az urak között, mind-mind azonos cél érdekében történik: kifogni a szelet a társadalmi mozgalmak vitorláiból. S hogy ez mennyire így van, azt a szabadkőművesek nyíltan meg is írják a Keletben.

20 ,,S ha az egyes állampolgár nem akar 18 2. szám, 32. old. 19 1. szám, 9. old. 20 2. szám, 33. old. 21 Az Egri Múzeum Évkönyve 321