Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

Rákóczi március végén otthagyta az ostromot és testőrei kíséretében Gyöngyösre ment Széchenyi Pál érsekkel tárgyalásokat folytatni. Néhány nappal azután, hogy visszatért a fejdelem Egervár ostromához, megérkezett hozzá gróf Forgách Simon borsodi főispán, császári tábornok. „Hűséget esküdött nekem — írja Rákóczi — és elmesélte mindazt a méltánytalanságot, mely a bécsi udvar részéről érte, mely hamis jelentések és gyanúsítások alapján már éppen letartóztatta volna őt, ha el nem menekül. Csak a háború befejezése után, Törökországban vallotta be nekem, hogy az akkori római király, József beleegyezésével állt a pártomra".

46 Egyelőre azonban senki nem tartotta Forgách átpártolását gyanúsnak. Darvai Ferenc tábori főkommisszárius 1704. április 13-án így emlékezik meg érkezéséről: „Generális Forgách Simon uram hazaszeretetbül lett lejövetele, igenis, valóság; itt levén most Urunk mellett. . . Német habitusa vagyon ugyan: de magyar a szíve . . . Eger felől jó reménségünk . . ."

47 De mialatt ez történt, Rákóczi semmire sem haladt Eger ostromával. ,, . . . Eger, Eger! csak nem jó nekünk eger-észnünk!" — írja Bercsényi április 14-én kissé ironikusan a fejedelemnek.

48 Mivel Rákóczi látta, hogy lőszer hiányában nem sok reménye van arra, hogy az ostromlott várat hatalmába kerítheti, megbízta Forgáchot, bírja rá az őrség parancsnokát, Zinzendorf Ferdinánd ezredest a megadásra. ,,Ezt a tervet szerencsésen végrehajtotta — írja Rákóczi Emlékirataiban —, s megállapodtunk abban, hogy a német helyőrség néhány hónapig marad a várban, minden ellenséges cselekedettől tartózkodik, élelmiszerét beszerezheti a város piacán, s ha e megszabott idő után nem kap segítséget a német hadseregtől, kiüríti a várat".

49 Forgách Simon 1704. április 16-án egyezett meg Zinzendorf császári ezredessel, Eger vára parancsnokával. A megállapodás szerint a vár és őrsége nyolc hónapig semleges marad, s a kurucok is ilyennek tekintik őket. Ha közben kívülről segítséget nem kapnak, nyolc hónap után a várat átadják. Ez idő alatt az őrség magát tetszése szerint élelmezheti, s a várat — külső segítség elmaradása esetén — december 17-én átadja a kurucoknak. Akkor majd, aki akar, Rákóczihoz állhat, akik pedig el akarnak vonulni, azoknak a fejedelem katonai kíséretet és podgyászkocsikat bocsát rendelkezésére egész Budáig. A várost magát teljesen Rákóczi hatósága alá helyezik, s a városi polgárság tulajdonát megtartja, szánthat vethet, földjét művelheti. A fejedelem Ráti Gergelyt bízta meg, hogy az egri várőrséggel kötött kapitulációs szerződés pontos megtartásán őrködjék.

50 Rákóczi nagyon előnyösnek tekintette az egri várparancsnokkal kötött megállapodást, mert elhatározta, hogy „átkel a Dunán és újra fegyverbe szólítja a népet, melyet Heister legyőzött és Károlyi a legrosszabbkor cserben hagyott".

51 Maga Bercsényi is jobbnak tartotta a Zinzendorffal kötött megállapodást, „mintsem solválni az obsidiót" (feloldani az egri vár megszállását — Sz. I.).

52 A kapituláció megállapítása után Telekesy püspök-főispán április 24-én Cserép várából visszatért Egerbe. Hiába igyekezett eleinte a kuruc mozgalom ellen „magát 411 Rákóczi, Emlékiratai 76. 1. 47 Archívum Rákóczianum, I. 344. 1. 48 Archívum Rákóczianum, IV. 4. 1. 49 Rákóczi, Emlékiratai 78. 1. 50 Ráday, Iratai 212. 1., Leskó, Adatok, IV. 536—537. 1., Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 97. 1., Thaly Kálmán: Gróf Bercsényi család története, III. 132. 1., Czobor Alfréd: Üj adatok Eger várának 1710-i történetéhez, Hadtörténelmi Közlemények, 1929, 468. 1. 51 Rákóczi, Emlékiaratai 78. 1. 52 Archívum Rákóczianum, IV. 9. 1. 271