Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete
Az egymagukban előforduló lemezes korongok a fejkötő csüngős díszei nem lehettek. Az egyik halánték felől való lefüggés gondolatát kiáltó asszimetriája miatt rögtön el kell vetnünk. Nem csünghetett a fejkőtőről hátul sem ilyen bőrszalag, hiszen nem valószínű, hogy valaki a legpompásabb ékszerét a hátán viselje. Példa nélkül álló dolog lenne, hogy felékszerezés szempontjából az emberi testfelület hátát az elülső oldallal szemben előnyben részesítsék. Végül igen mesterkélt olyan elképzelés, hogy a fejkötőről két oldalt lecsüngő bőrszalag a mellközép felett összefutott és ide szegecselték a korongot. Nem érthető, hogy egy mellközépen díszlő korongot miért kellett a fejre kötni, amikor a nyakhoz való rögzítése természetesebb, közelebb, könnyebb lett volna. Feltételes hangon beszélünk, de hiszen az aldebrői 13. sírban beszédes tények szólnak hozzánk. A felső mellkas két külső szélén egy-egy áttört kerek öntvény díszlett, míg a mellen a csigolyák felett lemezes korong feküdt. Ez utóbbit nyilván nem kötötték a zsinegen csüngő 1'" öntvényekhez. D) A fejről két oldalt lecsüngő öntött korongok rendeltetésüknek megfelelőleg eddig mind a négy megfigyelt esetben a csontváz hossztengelyének kétoldalán egyvonalban kerültek elő: a két halánték mellett, 14 a nyakcsigolyáknál, 45 a két vállon 10 és a mell két szélén. 17 Valószínűleg az a szalag, amin csüngtek egyszer rövidebb, másszor hosszabb volt. A lemezes korongok eddig viszont sohasem a test hossztengelyének két oldalán szerepeltek. A kétféle tárgytípus sírban talált helyzetének ez a törvényszerű különbsége aligha mutathat azonos viselési módjukra. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy az emberi test bomlási folyamatában egyes tárgyak a húsosabb, domborúbb helyről lecsúszhatnak. De többszörös le és felcsúszást, a tárgyak hosszabb vándoroltatását csak a földben túró állatoknak tulajdoníthatunk. Például: egyszerre a jobb mell széléről a bal mellre és a bal mellről az áll alá; nem is beszélve a mellről a csigolyák mögé, vagy fel a koponyára történő elmozgásokról. Számunkra az a magyarázat sem megnyugtató, hogy a lemezes korongok a bőrszalaggal együtt, tehát a bomlás előtt, a sírba helyezésnél csapódtak az emberi test háta mögé, a fejre, az áll alá stb. Az a szemléletes kép, amelyet honfoglaló elődeink temetkezési szokásairól alkothatunk -- elsősorban László professzor munkássága nyomán — szöges ellentétben áll ilyen feltevéssel. A családtagok a legnagyobb körültekintéssel öltöztették fel és helyezték a sírba halottaikat. ,|h Éppen a halotti ruha legszebb ékszerét nem igazították volna el? Az áttört korongok is a mellközépre, a gerinc alá, a fejre stb. ,,csapódhattak" volna, mégis a rendeltetésüknek megfelelő helyen találjuk. S az öv lecsüngő végét sem engedték a mellre vágódni. 1 " A példákat tovább sorolhatnánk. Nem értjük, hogy a lemezes korongokkal miért bántak volna ilyen mostohán. Felmerülhet még olyan gondolat is, hogy a korongokat utólagosan helyezték a sírba (a fejrevalóval együtt vagy nélküle). A mellre vagy a fejkörüli részeken fektették le, ahogy találjuk. De ez az érvelés már módszerében is kifogásolható. Például ahhoz, 43a A zsineg maradványok ezt nem tehetik vitássá. 44 Hencida-Szerdekhalom 1. sír (Fettich N.. i. m. (AH) 96.). 45 Bashalom-Fenyvestábla 17. sír (Dienes Г., Arch. Ért. 84 (1957) 26. 4,i Dienes I. saját bashalmi ásatásából. Szóbeli közlés. 47 Aldebrö 13. sír. 4N László Gy., HMNÉ 473—493. 49 Nincs tudomásunk olyan bolygatatlan sírról, amelyben a nagyszíjvéget a mellen vagy a mell alatt találták volna. 110
