Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete

hogy ma a temetkezési szokásanyagban utólagosan a sírba helyezett, leoldott övekről beszélhetünk,

50 előbb ki kellett mutatni eredeti helyükön, természetes összefüggésükben ezek létezését. A négy különböző irányból feltett kérdés, amelyre feleletet várunk, a fentiek kifejtésével az embert elgondolkoztatja. Ha funkcionális, technikai és ásatási szempontok alapján fenntartásaink lehetnek a fejről lecsüngős elképzeléssel szemben, akkor elegendő okunk lehet arra, hogy egy kielégítőbb megoldást keresve más útra térjünk.

Soa De merre menjünk? I. Induljunk el abból a tényből, hogy előkerültek sírok, amelyekben csak egy lemezes korongot találtak. Két helyszíni megfigyelés szerint a felső mellrészen, a nyakhoz közel feküdtek. A mellközép kerek díszei lehettek, másszóval medalionok. Feltártak olyan sírokat is, amelyekben két korong volt, de a törzsön, az előzőkhöz hasonlóan csak egy lemez feküdt, a nyakhoz közel. Egy előítélettől mentes tárgyszerű szemlélettel ezek sem tekinthetők másnak, mint medalionoknak. A tiszaberceli korong párja a nyak háti tövénél feküdt, Csallány D. rekonstrukciója szerint ugyanarról a nyákot szegélyező bőrszíjról függött, mint a mellső darab. A helyzetnek ez az egyetlen természetes értelmezése, és kivételes viselési mód volt. A kiszombori lemez párja a koponyán feküdt. Nincs okunk elvitatni, hogy eredetileg is ott ékeskedett a fejrevalón. Ez a viselési mód is ritka volt. A koponyán eddig csak egyszer találtak a feltárók korongot. A szívalakú csüngőket is csak egyszer találták a fejen,

51 az összes többi megfigyelt esetekben a halotti ruha nyaki szegélyét díszítette. Ezek a párhuzamok hatásosan utalnak a fej és a felső mell egyenértékűségére a felékszerezés szempontjából. Asszonyok legmutatósabb ékszereiket a nyakban és a fejen hordták, de a nyakra-fűzés az ékszerek legkedveltebb viselési módja volt és az is maradt. II. Abból az alapvető felismerésből, hogy léteztek a honfoglaló magyar ékszerek között medályok, következik a második is. Mivel a gerinc alatt vagy a koponyán talált darabok, ha a párjuk a mellen is volt, nem tekinthetők medalionoknak, ezért az összes lemezes korongok viseletét egyféleképpen elképzelnünk nem szabad. Ha alaptételként ezt is elfogadjuk, márpedig a tények erre kényszerítenek, a kérdést egészen más felfogásban közelíthetjük meg. Bár a lemezes korongok alapjellegükben medalionok, a kifejlődő viseleti változatok sokfélék lehettek; elvileg elképzelhetők, mint a fejkötőről kétoldalt lecsüngő szalagok díszei is. Minden egyes leletegyüttesnél külön mérlegelnünk kell a helyzetet, a síradatok, a technikai feltételek figyelembevételével. A fejről csüngős elképzelés szempontjából a mellen előkerülő korongpárak vizsgálata jöhet elsősorban számításba. A Szob-kiserdei két koronggal, amelyeket a jobb mellen találtak, nem számolhatunk. Hiszen a lemezeken három oldalon is megfigyelhetjük a felvarrásra szolgáló lyukak csoportját. A Dormánd-hanyipusztai korongok közül a felső darab a főkötős elképzelés szerint a jobboldali dísz volt és szíja az áll alatt a baloldali mellre csapódott. A bal50 László Gy., i. m. 470—472; László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge AH 27(1941) 24—26, 29; Dienes L, i. m. 34. — Nem kétséges, hogy a temetkezési szertartásnál az ing kigombolása, az öv lecsatolása, vagy a fej meztelenítése a hitvilág azonos fogalomkörébe tartozik. 50a A szembe néző állatfiguráról mondottak sem állják ki a tüzetesebb kritikát. A rakamazi két korong turulmadara is egy felé néz és az öntött darabok állatfigurái is. Az ilyen beállítás viselet szempontjából itt nem sokat jelent. 51 Párducz Mihály Hódmezővásárhely melletti ásatásáról közöl képet László Gy. (HMNÉ IV. t. 2. kép). 111