Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete

goknál kisebb kerek áttört művű öntvények ,,a nők varkocsaiba voltak függesztőszalagok segítségével befonva".

18 Megállapítása szerintünk nem vitatható, saját ásatási megfigyeléseink is megerősíthetik. A főkötőről vagy a hajfonatról szabadon lecsüngő díszek erősebb fejmozgásnál óhatatlanul a testhez verődtek és általában jobban ki voltak téve a sérülés veszélyének, mint azok, amelyek a ruhára tapadtak. S minél hosszabb szíjon függtek, a kilengés távolsága és az ütődés ereje annál nagyobb mértékű lehetett. Az ilyen viselés természetéből következik az is, hogy időn! int a másik oldalukra fordulhattak, ill. a hátsó felületük a viselésnél látható volt. A tömör anyagból készült, öntés útján előállított korongok mind épek ma is.

:í!) Mustrájuk áttört, a hátsó oldalról sem élvezhetetlen. Mestereik bizonyára tudták, hogy az öltözék felékesítésében milyen szerepet szánnak majd nekik. A lemezes korongok törékenysége szembetűnő. Hátsó oldaluk élvezhetetlen. Terjedelmük a függesztő szíj szélességéhez túlságosan nagy. Nem lehet vitatni, hogy az öntött korongok rendeltetésük szempontjából sokkal célszerűbben kiformált tárgytípusok voltak. Ha a lemezes korongokat a fejkötő csüngős díszei között kivételesen előforduló daraboknak tekinthetnénk, akkor még kereshetnénk mentséget. De kétszer annyi lemezes korong lelőhelyét tartjuk számon.

40 Azt kell tehát mondanunk, hogy egy rendeltetése szerint sokkal célszerűbben kialakított tárgytípus korántsem terjedt el annyira, mint a kevésbé alkalmas forma. Ezt pedig elég nehéz elhinni, különösen akkor, amikor biztosak lehetünk abban, hogy e kétféleség mögött társadalmi okok nem húzódhatnak meg. A kétféle ékszer ugyanazon területen, sőt ugyanabban a sírban is előfordult.

41 B) Már említés történt arról, hogy a lemezes korongok néhány példányánál a szegecsnyílásokon kívül sokkal apróbb szabályos átütések, lyukak is megfigyelhetők, s nemcsak a lemez alsó ívén, hanem másutt is. Ez utóbbi körülmény miatt nem gondolhatunk arra, hogy színes szalagok felkötésére szolgáltak. Ugyanis, ha ezek nemcsak a lemez alsó ívéről csüngenek le, az ékszert eltakarják, s ezzel szerepe értelmetlenné válik. Tehát a korongok egy részét utólagosan a ruhára felvarrták. De ha a fejkötőről bőrszalagon függtek, miért volt ez szükséges? Miféle cél ösztönözte erre őket? Gyakorlati oldaláról fogjuk meg a kérdést, mivel technikai eljárásról van szó. A felvarrás nyilvánvalóan gátolta a fej szabi.d mozgását és az öltözködést nagy mértékben nehezítette. C) Ha az eperjeskei korongos férfisírtól eltekintünk, akkor is három hiteles leletegyüttest ismerünk, amelyben csak egy korong szerepel, mindhárom régészeti feltárás során került elő.

42 Még nyolc olyan lelőhelyet tartunk számon, ahonnan csak egy korong jutotta múzeumba.

43 Egyáltalán nem biztos, hogy mind a nyolcnak párja elkallódott felszínre kerülése után, hiszen ásatásból tudjuk, hogy nemcsak párosan viselték 39 Csallány D. idézett művében az öntött áttört művű korongokat is feldolgozta ötvösművészeti szempontból sé sok darabot elsőként mutatott be. Felsorolásához csak a Dienes I. feltárásából előkerült bashalmi darabokat, az aldebrői 13. sír kerek öntvényeit és az érmihályfalvi említhetjük meg kiegészítésképpen.—Törött vagy csorbult darabot sem a publikációkból, sem a gyűjteményekből nem ismerünk. 40 33 sírból előkerült lemezes korongokkal szemben 17 öntött korong leletegyüttesét tudjuk bemutatni. (A csólyosi és a két bashalmi görög-kereszt alakú öntött díszt is az áttört művű korongok csoportjához kell sorolnunk). 41 Aldebrő-Mocsáros 13. sír. 42 Tápé-Malajdok 6. sír, Sárbogárd 29. sír, Aldebrő-Mocsáros 13. sír. 43 Anarcs, Győr, Solt, Nagyrév (poncolt), Rakamaz, Nemeskosut (KosútyO, Ism. leihelyű (1896), Csólyospálos. 109