Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

29. Konyhai főzőeszközből kitörött fenékrész. Színe kívül világos barna, belül egészen más, szürkésbarna. A törésfelület is ennek megfelelő. Jól tanulmányozható a rutinos korai népvándorláskori fazekastechnika. Az ívelődő oldalfal és az alj élben találkozik. Utóbbi egyenesre "vágott". A falfelületen eldolgozás jelei, "megcsúszott" fehér (folyami?) kavics-szemek. Ezt a soványító anyagot átlagos sűrűségben keverték az agyagba. Az edényrész két cserépből lett összeállítva. A rekonstruálható FÁ: cca. 8 cm. M: 8-8,5x5 cm. V: 0,4-1,5 cm. (45. kép 6) 30. Fazéktöredék, fenékrész. Érdes anyagú, zömmel fehér kaviccsal soványított, úgy átlagosan. Korongolt. Kívül barnás, belül szürkés árnyalatú - a törés is ezzel egyező. A korongozás finom barázdákat és széles árkokat-bordákat hagyott. Az egyenes aljon látható nyomok alapján úgy tűnik, hogy az edényt egyszerűen csak leemelték a korongtányérról. Az ívelődő falrész alsó zónája húzásokkal egyengetett, fölötte teljesen sima a felület. A kerámika helyreállítható FA: hozzávetőlegesen 7 cm. M: 6,5x4,5 cm. V: 0,4-1,3 cm. (46. kép 1) 31. Edény töredék, egy fazék alja. A kézműves kaviccsal átlagosan soványított nyersanyagból húzta föl gyorsan forgatott korongján (ennek pregnáns nyomai láthatók belül). Az igen vékony aljrész kissé egyenetlen, a falon "síkozás" jelei konstatálhatok. Színe kívül barnás, foltos, belül szürkésebb; a törés ehhez hasonló. A kerámika rekonstruálható FA: kb. 8 cm. M: 5x3,5 cm. V: 0,2-0,3 cm. (46. kép 2) 32. Fazék aljrésze. Anyaga homokkal/kaviccsal közepes mértékben kevert agyag. Fazekasszerkezeten kialakított, színe kívül barna, belül pedig szürke. A belső oldal finom korongolásnyomos felszínével ellentétben a külső meglehetősen "nyersen", hevenyészetten hagyott. Az aljrész, mely levágott, durva, rücskös. A falcsonkon mintaszerűen tanulmányozható a tipikus gepida fazekasfogás, a lapátkával történt eldolgozás. Az edény rekonstruálható FA: max. 8 cm. M: 5,5-6x3 cm. V: 0,5-1,8 cm. (46. kép 3) 33. Edényalj. Jól iszapolt agyagból korongolt, szürkésbarna ül. barnásszürke árnyalatú. Kopott, tapintásra száraz, porlós, mintha krétát venne kézbe az ember. Az egyenes alj és a fal élben kapcsolódik egymáshoz. A háztartási eszköz rekonstruálható FÁ: ca. 7 cm. M: 5,5x2,5 cm. V: 0,8-1,2 cm. (46. kép 4) 34. Fazékdarab, vékonyabb aljrész. Színe barnásszürke, törésénél a mag sötétes tónusú. Ugyanitt jól megfigyelhető, hogy az agyag homok- és kavics-szemcsékkel átlagosan soványított. Belül finom korongolásnyomok. Kívül az oldalfalon "elcsúszott", részben kipattogzott szemek láthatók. A fenék egyenes, a korongról leemelt vagy levágott. Az agyagkészítmény helyreállítható FÁ: cca. 7 cm. M: 5,5x2,5 cm. V: 0,2-0,8 cm. (46. kép 5) 35. Fazéktöredék. Oldal- és aljrész. Inkább szennyezett, mint soványított, természetes kvarcos-csillámos agyagból korongolt. Ez a belső oldalon erőteljesebb bordákat és hornyokat hagyott hátra. Az eléggé kopott, szántás során gyakran forgatott edénydarab alja föltűnően vékony. Fala meglehetősen gondosan eldolgozott, simított. Színe barnásszürke/szürkésbarna. A lelet két darabból ragasztott. A rekonstruálható FÁ: hozzávetőleg 7,5 cm. M: 8x7 cm. V: 0,2-0,8 cm. (46. kép 6) 36. Bögre vagy csésze töredéke. Az edényprofilnak kb. harmada maradt ránk, az alsó részből. A keleti germán fazekas soványító anyag nélküli, szórványosan szennyeződés-darabkákat tartalmazó agyagból formálta lábbal hajtott korongszer-