Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

22. Fazéktöredék; az edény fölső részéből. Néhány kavics darabot tartalmazó agyagból korongolt és szürke színűre égetett. Helyenként kissé foltos, füsttől/koromtól. Törésében homogén. Pereme duzzadt, kihajló, lekerekedő. Közvetlenül alatta megszakadó borda fut körül. A vállrész enyhén hullámzó benyomást kelt. Az edény rekonstruálható SZÁ: 10-12,5 cm. M: 9,5-10x4,5 cm. V: 0,4-0,7 cm. (44. kép 4) 23. Fazékrész. Perem-, nyak- és válltöredék. Az edényt a gepida fazekas olyan agyagból korongozta, amelybe kevés "fehér" kavics adalékot kevert. A korongnyomok kitűnően megfigyelhetők mind a külső, mind pedig a belső felületen. A perem ívelten kifelé hajló, megvastagodóan, lekérekedően alakított. A váll viszonylag meredeken fut lefelé. Színe szürkésbarna ill. barnásszürke. Három összeillő töredéket sikerült begyűjtenem. A helyreállítható SZÁ: 10-13 cm. M: 7-6,5 cm. V: 0,4-0,8 cm. (44. kép 5) 24. Konyhai főzőeszköz darabja, szájrésze. A kopott, "krétaszerű" cserép anyaga szórványosan kavics-szemcséket tartalmaz. A vékonyabb falú kerámika fazekaskorongon felhúzott, barnásszürke ill. szürkésbarna árnyalatú. A perem vastagabb, lekerekített, s tölcséres formát ad a szájrésznek. Az edény rekonstruálható SZÁ: 9,5-11 cm. M: 7x4 cm. V: 0,2-0,6 cm. (45. kép 1) 25. Fazéktöredék, peremrész. Kisebb-nagyobb homok ill. kavics-szemcséket, mint soványítóanyagot tartalmazó agyagból lábbal hajtott korongtányéron készítették. A meglehetősen kopott cserép színe barnásszürke ill. szürkésbarna. A fal magja mintha sötétes árnyalatú lenne. A perem megvastagodó, legömbölyített, kifelé és lefelé hajló. Az edény helyreállítható SZÁ: 9-11 cm között van. M: 5x3,5 cm. V: 0,3-0,7 cm. (45. kép 2) 26. Fazéktöredék-darab a szájrészből. Jó anyagú, de szórványosan nagyobb szemű kavics is van benne. Fazekas-szerkezeten készült. Színe szürkésbarna, s talán koromtól-füsttől foltos kissé. A perem élesebb szögben, majd' vízszintesen kifelé hajló, duzzadt és lekerekedő. Alatta a nyakrész lágy töréssel megy át a vállba. A helyreállítható SZÁ: 7,5-10 cm (a szélső értékek!). M: 6,5x4,5 cm. V: 0,3-0,7 cm. (45. kép 3) 27. Edénytöredék, fazék szájdarabja. Kevés szennyeződést tartalmazó (nem iszapolt?) agyagból gyorsan forgó korongszerkezeten kialakított - nyomai jól megfigyelhetőek. A fazekaskemencében világosabb tónust, barnásszürke színt nyert. A perem kihajló, duzzadt és lekerekedő. Alatta éles, filigrán gerinc fut körös-körül. A törésfelületnél egy belső szürkés réteg vehető ki, kétoldalt vékony barnás csíkkal. A tárgy két részből ragasztott. A rekonstruálható SZÁ: 10-12 cm. M: 7x4 cm. V: 0,3-0,7 cm. (45. kép 4) 28. Fazékrész, aljtöredék. A kora népvándorlás kori fazekas soványító anyaggal (homokkal-kaviccsal) nem túl dúsan kevert agyagból korongozta és szürkésbarna színűre égette ki. Belül agyagcsomók és elsimítás nyomai látszódnak. Az alj egyenes, a korongtányérról levágott. Az oldalcsonkon - valószínűleg - fa-/csontlappal végzett húzások figyelhetők meg, melyek - kis túlzással - facettait külsőt kölcsönöznek a leletnek. A törésfelületnél a mag sötétes. Két darabból ragasztottam össze. Az edény rekonstruálható FÁ: kb. 9 cm. M: 9x2,5 cm. V: 0,5-1,1 cm. (45. kép 5)