Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Függelék A. Kora népvándorlás kori szórvány kerámia Kengyel határából - 1978-1980. évi gyűjtés, közelebbről ismeretlen lelőhelyen (42-47. kép) Valamikor az 1970-es évek végén, 1978 és '80 között a kengyeli határban, a falu alatt húzódó magasparton néhány, két-három helyen régészeti leleteket, cse­repeket gyűjtöttem. Mivel följegyzések nem készültek, így ma, több mint tíz esz­tendő után igen nehéz valamennyire is behatárolni, "visszaazonosítani" ezeket a pontokat. Annyi bizonyos, hogy a Tisza-meder déli oldalának két szakaszáról van szó. Az egyik a település nyugati peremén, az Új temető alatti régi agyagbánya ill. vályogvető térségében, Mozsolics Amália 1957. évi és Csalog Zsolt 1959. évi ása­tása környékén található ("Csöbörérpart", 1-2. számú kora-népvándorláskori lelő­hely Kengyel 1983-1984. évi gepida település-topográfiájában, lel jelölt pont a római császárkori, szarmata lelőhelyek sorában - 1983-1985). A másik, mely bizo­nyos meggondolások alapján talán valamivel nagyobb súllyal esik a latba, a Kengyel és Baghy-major közötti tereprész, annak is középső sávja (Baghy-homok, 4. számú kora-népvándorláskori és 3. számú római kori lelőhely tágabb környéke). A szóban forgó kora népvándorlás kori kerámika eredetileg - valószínűleg - együtt volt egy gazdagabb neolit (pl. Körös kultúra) leletanyaggal. Erről viszont bizonyosan lehet tudni, hogy az 1990-1991. évi baghy-homoki föltárásoktól déli irányban, néhány száz méterre, horhos és hajdani vízfolyás-meder határolta, eléggé magas partos részen lett gyűjtve. Negatív oldalról feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a határban több helyen végzett település-régészeti kutatások sehol sem hoztak fölszínre olyan leleteket, melyek szorosan kapcsolódnának emlékanyagunkhoz. Sajnos, az is nega­tív adat, hogy az említett lelőhelyen számos alkalommal járva és gyűjtve sem ta­láltam megfelelő cserepeket. Fölvetődhet azonban az alábbi, gyakran tapasztalható jelenség: az eke csak egy adott esetben hoz napfényre pregnánsabb leleteket, tehát lelőhelyet (máskülönben az egyszerűen rejtve marad). A következőkben bemutatás­ra kerülő együttesben meglehetősen gyakoriak az összeillő, ragasztható cserepek ­néha három is. Mely tény arra (is) utalhat, hogy ezek objektum(ok)ból, ill. azok fölső betöltődés-rétegéből származnak; megfigyeléseim szerint nem ritka dolog. En­nél többet a leletcsoportról, annak lelőhelyéről nem tudunk mondani. Talán a jö­vőbeli kutatások választ fognak adni, s előkerülnek olyan leletek, melyek hitelesít­hetik a szóban forgókat. A kerámiaanyag hozzávetőleg harmada-fele jellegzetes 5-6. századi gepida cserepekből, korongolt, szürke/barna, szemcsés fazéktöredékekből áll. Ezek az 5.

Next

/
Thumbnails
Contents