Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)
Függelék A. Kora népvándorlás kori szórvány kerámia Kengyel határából - 1978-1980. évi gyűjtés, közelebbről ismeretlen lelőhelyen (42-47. kép) Valamikor az 1970-es évek végén, 1978 és '80 között a kengyeli határban, a falu alatt húzódó magasparton néhány, két-három helyen régészeti leleteket, cserepeket gyűjtöttem. Mivel följegyzések nem készültek, így ma, több mint tíz esztendő után igen nehéz valamennyire is behatárolni, "visszaazonosítani" ezeket a pontokat. Annyi bizonyos, hogy a Tisza-meder déli oldalának két szakaszáról van szó. Az egyik a település nyugati peremén, az Új temető alatti régi agyagbánya ill. vályogvető térségében, Mozsolics Amália 1957. évi és Csalog Zsolt 1959. évi ásatása környékén található ("Csöbörérpart", 1-2. számú kora-népvándorláskori lelőhely Kengyel 1983-1984. évi gepida település-topográfiájában, lel jelölt pont a római császárkori, szarmata lelőhelyek sorában - 1983-1985). A másik, mely bizonyos meggondolások alapján talán valamivel nagyobb súllyal esik a latba, a Kengyel és Baghy-major közötti tereprész, annak is középső sávja (Baghy-homok, 4. számú kora-népvándorláskori és 3. számú római kori lelőhely tágabb környéke). A szóban forgó kora népvándorlás kori kerámika eredetileg - valószínűleg - együtt volt egy gazdagabb neolit (pl. Körös kultúra) leletanyaggal. Erről viszont bizonyosan lehet tudni, hogy az 1990-1991. évi baghy-homoki föltárásoktól déli irányban, néhány száz méterre, horhos és hajdani vízfolyás-meder határolta, eléggé magas partos részen lett gyűjtve. Negatív oldalról feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a határban több helyen végzett település-régészeti kutatások sehol sem hoztak fölszínre olyan leleteket, melyek szorosan kapcsolódnának emlékanyagunkhoz. Sajnos, az is negatív adat, hogy az említett lelőhelyen számos alkalommal járva és gyűjtve sem találtam megfelelő cserepeket. Fölvetődhet azonban az alábbi, gyakran tapasztalható jelenség: az eke csak egy adott esetben hoz napfényre pregnánsabb leleteket, tehát lelőhelyet (máskülönben az egyszerűen rejtve marad). A következőkben bemutatásra kerülő együttesben meglehetősen gyakoriak az összeillő, ragasztható cserepek néha három is. Mely tény arra (is) utalhat, hogy ezek objektum(ok)ból, ill. azok fölső betöltődés-rétegéből származnak; megfigyeléseim szerint nem ritka dolog. Ennél többet a leletcsoportról, annak lelőhelyéről nem tudunk mondani. Talán a jövőbeli kutatások választ fognak adni, s előkerülnek olyan leletek, melyek hitelesíthetik a szóban forgókat. A kerámiaanyag hozzávetőleg harmada-fele jellegzetes 5-6. századi gepida cserepekből, korongolt, szürke/barna, szemcsés fazéktöredékekből áll. Ezek az 5.