Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

század második felére és a 6. század első felére tehetők. Az emlékek másik csoportja két kategóriára osztható. Az egyik finom anyagú díszkerámia, melyet tipikus bikónikus edények, bögrék, csészék, tálak töredékei reprezentálnak besimított cikkcakk és hullámvonal vonalas ékítéssel. Krétaszerü felületük - melyen a dísz nehezen volt kivehető, a kopottság miatt - különlegesség (legalábbis a Kengyel környéki késő római kori és korai népvándorláskori kerámia sorában). Ugyanennyire sajátságosak a konyhai edények, a fazekak, melyek a másik kategóriát alkotják. Főként a peremformák azok, mik unikumok vidékünkön. A legközelebbi analógiák - térben, de talán időben is - a battonyai 5. századi (ill. hunkori) gepida telepen fordulnak elő (Szabó 1978. 82. IX. tábla megfelelő profilrajzai). Emellett még a mezőszopori Soporu de Címpie Erdélyben, a Mezőség nyugati felén -, különböző szórvány ékszerleletek, így fibula és gyűrű nyomán (is) az 5. század második felére, az 5-6. század fordulójára keltezhető házak említhetők. Innen korongolt, szemcsés, szürke fazékrészeket közöltek (Protase-Tigâra 1959. 392. Fig. 6. 1-10). A nemrégiben publikált egerlövői - Tiszafüreddel szemközt a folyó "hevesi" oldalán - hunkori házból elsősorban az asztali kerámia sorában figyelhetünk meg párhuzamokat (Lovász 1988. 132. 4. kép főként). Összefoglalva tehát, emlékanyagunk ezen említett csoportjának etnikai hovatartozása nem tűnik problematikusnak. Az agyagkészítmények nyilván gepida fazekasműhelyben készültek. Időrendileg úgy a 430-450-es évektől az 500-520-as évekig tartó, hatvan-nyolcvan esztendős periódus adható meg - 02-3-Ei a császárkori ill. már kora népvándorlás kori kronológiában. (Az emlékanyag néhány darabjának közlését ld. Cseh 1986. 9. és 16. 7. kép 1-6.) 1. Bögre vagy csésze oldaltöredéke, élesen megtörő, kettős kónikus profillal. Jól iszapolt, finom agyagból korongolt, belül világosan láthatók ennek nyomai. A törésvonal fölött a vállrészen igen halványan kivehető, kopott besimított zegzug vonal fut körül (vastagsága kb. 1,5 mm). A felület kissé krétaszerű, porlós. Az oldalfal magja homogén. Színe szürkésbarna ül. barnásszürke. A darabból az edény legnagyobb átmérőjére sajnos nem tudunk következtetni. M: 5,5-6x3 cm. V: 0,5-0,6 cm. (42. kép 1) 2. Tál/csésze vagy bögre darabja, oldalrésze. Eléggé kopott lelet, nyilván a számtalan humuszforgatás miatt. Kézbe véve ez a cserép is "krétás" tapintású, kívül barnásszürke/szürkésbarna, belül barnás árnyalatú. A törésfelület ezzel egyező. A fazekas gondosan iszapolt agyagból korongozta az edényt, melyből kitörött. A vállrész lehet, a felület enyhén lépcsőzetes tagolásával. Nagyon kopott - talán eredetileg sem túl mélyen behúzott - díszítése cikcakk, mm-es vonal. Az edényátmérő rekonstruálhatatlan. M: 5x2 cm. V: 0,4-0,6 cm. (42. kép 2) 3. Edény töredék (típusa teljességgel meghatározhatatlan). Jól iszapolt nyersanyagból korongtányéron készült. Az égetőkemencében barnás tónust kapott. A fal magja homogén. A felületen élesebb, kissé dőlt, mm-es besimított cikcakk-vonal vehető ki, gondos tanulmányozás után. Világos, hogy jelen esetben is a "porlós" cserép intenzív kopásával állunk semben. M: 3,5x3 cm. V: 0,5-0,6 cm. (42. kép 3) 4. Bögre oldaltöredéke. Élesen bikónikus forma. Finom, kövér anyagból (természetes kvarcos-csillámos tartalommal) gyorsan forgó korongszerkezeten kialakított - nyoma belül a finom karcolat, a vastagodó aljrész felé pedig a szélesebb borda ill. horony. Színe barna mind kívül, mind belül. A krétaszerű fölszínen, a