Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)
1991. április 6. XIII. kutatóárok H objektum Folytattuk a keleti germán lakóépítmény föltárását, a második ásónyomnyi réteg kiemelésével. Ennek alján már elértük a padlószintet. A fontosabb, jelentősebb leletek főként a járószint közelében, afölött néhány cm-re kerültek elő, így pl. két csomóban - 30-40 cm-es területen - edénytöredékek. A cserepek részben egymás mellett, részben egymás alatt helyezkedtek el - "in situ" megtartásukra is lehetőség nyílott volna. A ház nyugati oldalfalához közelebb a padlón, észak-déli irányú sorban kúp alakú, égett, vöröses, faszenes/pernyés agyag szövőszék-nehezékek feküdtek. Számuk kb. két tucat volt - az elsőként meglelt három-négy darabot utólag tettem vissza helyére, miután kiderült, hogy itt eredeti helyzetben megtartandó leletekről van szó. Egy részük igen kemény, jó állagú volt, más részük viszont gyengébben égett, nyersebb agyag. Néhányat el is ástam, mindamellett azonban lehettek olyanok is, melyek eleve töredékesen maradtak a házban. Egy-kettőt "szétgurult" helyzetben leltem. A súlyuk körül és alatt összefüggően finom, aprószemcsés, porszerü faszenet, pernyét volt módom megfigyelni, úgy 3-4 mm vastagságban. Emellett kifejezetten növényi eredetű maradványok is előkerültek, elszenesedett nád és fa (más anyag is?) darabokban-foltokban a nehezék-sorozat és a nyugati oldalfal között. Olyan jelenségekre is fölfigyeltem, amelyek deszkára-gerendára utaltak; az ilyesféle nyomok közel a falhoz, észak-déli irányú, kisebb-nagyobb szakaszokban tűntek elő. Máshol a rostok nyugat-keleti helyzetűek voltak. Mindezek arra vetettek fényt, hogy ezen ház esetében igen szerencsés dologgal állunk szemben. Ez pedig az, hogy a kunyhó leégett, egy viszonylag rövid ideig tartó, de talán annál hevesebb tűzvész során. A tető, ill. az épület fölső része úgy pusztult el, hogy szénné égett maradványai a padlóra hullottak, zuhantak. A nap leleteinek sorából kiemelkedik egy lándzsa ill. nyílcsúcs alakú vas tárgy, valamint egy bronz tű, melyet a szövőszék-nehezékek között találtam (Kengyel térségében ez már a negyedik ilyen lelet - a 40. kép elterjedési térkép). A kerámiaanyag pregnáns darabja egy kettős csonka kúp formájú, nagyobb méretű bögre, melynek számos töredékét szedtem össze. Sávokban fölvitt vonalas díszítés (besimítás) helyezkedett el a nyaktól a legnagyobb kiszélesedésig. Kengyel határában folytatott ásatásaim során egy objektum tárgyi emlékanyagának összegyűjtésével kapcsolatban az alábbiakat figyeltem meg: egy régészeti lelet a betöltődés föllazításánál, a fellazított föld kitermelésénél, a hányó átnézésénél, végül az objektum visszatemetésénél kerülhet elő. így is, ha az adott telepjelenség kerámia anyagát 100%-nak vesszük, 10-20, de még 30%-nyi lelet mehet veszendőbe. 1991. április 7. Terepbejárás a lelőhelyen XIII. kutatóárok H objektum Ezen a napon a Gyepmester-teleptől a magaspartnak a műúttal való találkozásáig terjedő terepsávon bejárást végeztem. Nem tekintve a korai népvándorláskort, az újkőkortól az Árpád-korig az alábbi megfigyeléseket tettem. A partszakasz déli végében, a lejtő fölső részén kiszántott neolit gödrök foltjai voltak láthatók.
