Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

tös/kormos konyhai eszközök darabjaira. A benyomkodott alkalmatosságnak utóbb további részei kerültek elő. Távolról hasonlót ismerünk a hódmezővásárhely-kishomoki gepida temetőből: ez az edény körte alakú, besimított díszítésű - a vállon és a hason láthatók az igen ritkán előforduló dudorok-benyomkodások (Csallány 1961 Taf. CCXX. 7). A fönt említett kiemelkedőbb leletek a szonda déli felében, a keleti falhoz közelebb kerültek elő. Még ugyanezen a napon rábontottunk a telepjelenségre, kelet felé, az út irányában. A szelvényben egy 3-4 méteres, hamus, faszenes, paticsos folt jelent meg, minden biztos szél nélkül. A humuszból őskori, római kori edénytöredékeket, állatcsontot gyűjtöttünk. Egy nagyobb darab faszenet, s egy ívelődő vaspántot is csomagoltunk. A partoldalban, lejjebb kova pengét találtam. 1991. március 28. XIII. kutatóárok H objektum Folytattuk a szelvény kiásását. A leletek: jellegtelen őskori és római császárkori, valamint kora népvándorlás kori cserepek és egyéb telepleletek. Az objektumnak még mindig határozatlan volt a kontúrja. Itt térünk ki a korai Meroving-kori cserepeknél, főként a szemcsés konyhai eszközöknél megfigyelhető, erre a korszakra tipikus jelenségre. Nemcsak a jelen, H jelzésű objektumnál, hanem szinte valamennyinél Kengyel környékén a betöltődésben, különösen a dús hamuban, tehát "in situ" lévő cserepekre eléggé vastagon rakódott korom, pernye, füst. Ez mind a külső, mind pedig a belső felületre vonatkozik. A réteg leginkább még az edény használata, gyakori tűzre tétele során tapadhatott hozzá, éghetett rá, s a szemetesgödörben már csak konzerválódott. Mivel a korom meglehetősen könnyedén eltávolítható, így érthető, hogy a nem zárt leletegyüttesben, tehát a humuszban és a fölszínen heverő cserepekről ez eltűnik a mezőgazdasági művelés és az időjárás (esővíz) következtében. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy pusztán az említett régészeti jelenség nyomán meghatározható ill. sejthető a kor. Az objektum foltjának nyesésénél, a keleti oldalon több lényeges dolgot rögzítettünk, így pl. az északkeleti szögletnél, a földfelszíntől kb. 40 cm mélyen, max. 40-50 cm-es felületen úgy féltucatnyi szürke, soványított anyagú fazékrész, perem és oldal hevert. Ezek között előfordult egy edény kétharmados profilja, ami alapján az meglehetős autentikussággal állítható helyre. A sejthető keleti faltól 5-10 cm-re, annak középső részén érdekes tárgyra leltünk. Az éppen körte formájú, pirosra égett, repedezett és könnyen szétomló agyaglap, mely vízszintesen helyezkedett el, 18,5x14,5 cm méretű volt. Fölső részét elnyestem, így eredeti vastagsága 2,5-3,5 cm-re tehető. Keresztmetszete tehát elnyújtott téglalap. A homogén, tiszta agyagból készített tárgy kiemelés közben teljesen szétment, csak darabjait tudtam eltenni. A rávonatkozó adatokat "in situ" helyzetben vettem föl. A ház déli oldalfalától úgy 15 cm-re, a délkeleti szöglethez közelebb nagyobb faszén darabra leltem. Szabályos háromszög átmetszetű volt és 10x13 cm méretű. A függőlegesen álló tárgy 5 cm mélységig volt követhető a töltelékföldben - ehhez még hozzá lehet tenni azt