Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

10-15 cm körüli volt, keleti fala rézsűsebb, a nyugati inkább függőleges. Alja vízszintesen, egyenesen húzódott. Közepesen tömör, humuszos, kevés patics- és faszénszemcsét tartalmazó földdel töltődött föl. A mindkét irányban a szelvény-, ill. a tanúfal alá futó árok viszonylag változatosabb tárgyi leletanyagot foglalt magában. Kerámia: jellegtelen őskori (valószínűleg újkőkori) cserepek, római császárkori korongolt, piros színű, fényezett töredék, valamint 3-6. századi kézzel formált fazék peremrésze. Az objektum déli részén két-három helyen kisebb, teljesen alaktalan, közelebbről azonosíthatatlan vas tárgyak darabjait szedtük össze. Három-négy ponton vas rögök ill. vas salak töredékek voltak, köztük lapos, kilónyi súlyú is. "Tiszta" salakot ugyancsak találtunk. Két helyről valamiféle vastartalmú? anyagot gyűjtöttünk. Mindezen leleteket állati csont és patics egészítette ki. A kerámia alapján csupán annyit lehet mondani, hogy az árok (-szakasz) 2-5. századi vagy kora Meroving-kori. Hozzá kell még tennünk, hogy a metszetfal tanulmányozásánál úgy tűnt, az árkot talán beleásták abba a gödörbe, mely összefüggött a lakóépítménnyel. 1991. március 27. XII. kutatóárok I és K objektum (38. kép 3) XIII. kutatóárok H objektum (28-38. kép) A IX. szelvénytől (G objektum) dél felé, úgy 5-7 méter távolságra annak céljából, hogy az említett szelvényben előkerült árok esetleges folytatást ebben az irányban megfigyeljen, kutatóárkot nyitottam (sorrendben a XII.-et). Ez a magaspartra merőleges helyzetű volt, tehát nyugat-keleti irányú, 6-7 m hosszú és 0,5-0,7 méter széles. A bolygatatlan altalaj jelentkezési szintjén, 40 cm mélységben a megnyesett felületen, a nyugati részen keresztirányú szántásnyomok látszódtak. Ezek árokkal is egybeolvadhattak. A szonda keleti végéhez közelebb, annak északi fala mellett ívelődő beásás bontakozott ki, egy gödör. Kevert földes, paticsos, hamus betoltődésében jellegtelen őskori cserepek, császárkori edénytöredékek mindkettőből kevés -, valamint állatcsont volt. A verem, melynek kb. 1x0,4 m-es szelete esett kutatóárkunkba, valószínűleg méhkas/harang alakúra lett kiásva hajdan. Feneke a megnyesett felülettől számítva cca. 30 cm mélyen húzódott. A szántásnyomokkal egybeolvadó árokszakasz az I, a gödör pedig a K objektum jelzést kapta. A IV. és a VIII. szelvénytől északkeletre, a műút felé ott, ahol már szedtem össze cserepeket, a föld száradásával hamus rögök váltak láthatóvá. Ezek viszonylag apró, öklömnyi foltokban, nem összefüggően jelentkeztek. Boronálással-tárcsázással természetesen eltűntek volna. Objektum keresésétől vezettetve kutatóárkot ástunk ezen a helyen. A szonda észak-déli irányú, 3-4 méter hosszú és úgy fél méter szélességű volt kezdetben. Két ásónyi mélységben az északi saroknál előtűnt a sárga agyag. A szántott rétegből egy-két őskori cserép mellett korongolt, szürke, szemcsés 5-6. századi fazékrészek kerültek napfényre, s tapasztás rögök, oszteológiai anyag is. A munka haladtával kezdett kibontakozni egy telepjelenség laza, hamus, faszenes, paticsos betöltődése. A folt nyesése során számos gepida edénytöredékre leltem: díszkerámia-fragmentumra, melyen függőleges besimított csíkok láthatók, kerek ujjbenyomkodásokkal ékített, érdes anyagú edény töredékére, füs-