Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos észlelést tettünk. A magasparttal párhuzamosan ekenyomok mutatkoztak, melyek arra utaltak, hogy a szántás alkalmanként mélyebben behatolhatott az altalajba; elérhette a 40-50 cm-t is. Ám lehetséges, hogy ezek a jelenségek a vékonyabb humusz folytán keletkeztek. Az 1980-as évtized elején létesített halastó valamelyest visszahozta, "rekonstruálta" a régi természetföldrajzi, ökológiai viszonyokat, állapotot. Egyaránt vonatkozik ez a növény- és az állatvilágra. Az éltető víz, amely a halgazdaság működése közepette hol 1-1,5 méter mély tó, hol pedig - lehalászásnál - mocsaras, tócsás helyek formájában van jelen, teremtette a magaspart alján a nádast, s az egyéb vízparti növényzetet. Ez szórványosabban fákkal, bokrokkal-cserjékkel egészült ki. Nyilván régente is ilyesféle lehetett a táj. A nád kitűnő építőanyag volt a házak emelésénél, a falak "fölhúzásánál", a tetőfedésnél. Leginkább ennek a növénynek meghatározható, agyagtapasztáson maradt lenyomatokkal számos esetben találkoztunk Kengyel környéki munkánk idején. Kanyarodjunk azonban vissza a G objektum föltárásának leírásához. A sárga agyag padlót elébb a nyugati oldalon értük el, úgy ásónyomnyi mélységben. Rajta igazán pregnáns sárréteget nemigen észleltem, bár néhány helyen mintha efféle vált volna fel. A déli fal keleti részén kb. 50x20 cm-es kitüremkedés volt, mely föltételesen a bejárattal hozható összefüggésbe. Annak ellenére, hogy ezen háznál aztán igazán élesen rajzolódott a kontúr, mégis kell számolnunk 5 cm-es pontatlansággal a hajdan kiásott fal rekonstruálásánál. A tárgyi emlékanyag továbbra is kis mennyiségű volt. A tanúfal és a nyugati oldal találkozásánál, a padlóhoz közel, afölött néhány cm-re (úgy is vehető, hogy azon) kézzel formált fazék alsó harmada került elő, benne kisebb darabjával. (A két cserepet összefogva vethették a talán már szemetesként használt gödörbe.) Díszkerámia peremrésze, szemcsés fazéktöredékek, durva cserepek, jellegtelen őskori - neolit vagy bronzkori - kerámia, erősen grafitos tartalmú kelta csöbör darabja jött napfényre. Leltünk egy nyers agyag, könnyen szétomló szövőszék-nehezék fragmentumot, az átfúrás maradványával. Néhány kődarabot is csomagoltunk. (Ezekben a napokban a XI. kutatóároktól déli irányban, cca. 6-8 méterre a partoldalban, cserépsűrűsödés helyén kis szondát ástunk - teljességgel eredménytelenül. Tulajdonképpen ez lett volna ill. lenne a VII. kutatóárok, mely azonban semmilyen formában nem került fölvételre. Elplaníroztuk.) 1991. március 25. IX. kutatóárok G objektum Az V. szelvény és a kora népvándorlás kori kunyhóalap visszatemetésénél ezen és más napokon néhány 3-5. századi és gepida cserepet gyűjtöttünk. Az F objektumnál metszetrajzot készítettem a keletre néző tanúfalról, a betöltődés rétegződéséről. A G objektumnál a déli félen dolgoztunk. A sárga agyag padló tisztításakor oszlophelyek körvonalai bontakoztak ki. Kétségtelen volt a napkeleti és egy középső szerkezeti elem nyoma, sötétes, kever* földes kitöltéssel. A nyugati falnál egy nagyobb beásás tűnt elő, mely érintette azt a pontot, ahol elvileg a nyugati cölöphelynek kellett lennie. Kibontottam a gödörház nyugati oldalán futó árkot. Mélysége