Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

partoldalra merőleges, kb. 3 m hosszú és 0,5 m széles. A humusz alatt, a bolygatatlan sárga agyagban semmiféle olyan jelenség nem mutatkozott, amely a korai népvándorláskorra lett volna tehető. Szórványként újkőkori - korai vagy középső neolitikum -, római császárkori és 5-6. századi edénytöredékek kerültek elő. Ezt a kutatóárkot hamarosan vissza is temettük. Pontosan nem került bemérésre, így a helyszínrajzra csak hozzávetőleges helyét vittem föl. A D objektum környékén, ill. annak még teljesen el nem planírozott hányójában gepida és őskori (neolit) cserepeket találtam. Ettől a helytől északi irányban, néhány lépésnyi távolságra kis edényke kétharmados-háromnegyedes profil-darabját gyűjtöttem. Kettős kónikus, csészeszerű alkalmatosság lehetett, vállán besimított hálómintás díszítéssel. 4-5. századi és 5-6. századi egyaránt lehet, a felületkezelés (fényesre polírozás) talán inkább az előbbi időszakra jellemző. Már többször utaltam rá, hogy a IV. szelvény napkeleti szélén hamus volt a szántott réteg, ami alapján határozottan telepjelenséget lehetett sejteni. Néhány régészeti lelet is előjött innen. A szelvényhez csatlakozóan elkezdtük a VIII. számú rábontás kiemelését. A 30-35 cm-es humusz eltávolításával kibontakozott egy 2,5-3 m hosszúságú flekk. Középső része felé erősen hamus, faszenes, paticsos betöltődése volt, ám szélei nagyon bizonytalanul rajzolódtak. Magából az elszíneződésből, következésképp zárt leletegyüttesből korongolt, szürke, szemcsés kora népvándorlás kori fazekak oldaldarabjai kerültek ki, melyek egyértelműen keltezték azt. Az objektumnyom déli részén, a szántásból - humusz-leletként - díszkerámia töredéke, besimított vonalakkal ékített bikónikus formájú kisebb edény jött napfényre. 1991. március 16. V. kutatóárok E objektum VIII. kutatóárok F objektum Folytattuk az E objektum (keleti germán lakóház) kiásásának és dokumentálásának munkáját. A régészeti jelenség közvetlen környezetének megfigyelése céljából a szelvényt minden irányban bővíteni kezdtük. Néhány őskori és népvándorláskori cserép került elő. A nap második felében az F objektumnál végeztünk munkát. Igyekeztünk a beásás méretéhez igazodó szelvényt kialakítani, vagyis olyat, mely egy cca. 3x3 m nagyságú gödörnek megfelel. Ennek során a szántásból igen kevés tárgyi leletanyagot gyűjtöttem, őskori és Meroving-kori kerámiát. A felület nyesése, rendezése az objektum központi részén néhány kormos, füstös, durva, szabad kézzel formált fazékdarabot (pl. peremet) eredményezett. Ez a középső rész észak-déli vonalon elhelyezkedő ovális ill. vese alakú volt és kb. 2x1,5 méter méretű, a D objektum délkeleti sarkától hozzávetőleg 1-1,5 m távolságra. A töltelékföld itt igen laza, porlós, omlós, hamus, faszenes, paticsos kultúrrétegként jelentkezett, különböző tónusú foltokkal. Jól körülhatárolta ezt a flekket egy élénk faszenes csík. A környezet olyannak tűnt, amely szubhumusznak és betöltődésnek egyaránt tartható volt. Következésképpen nem tudtam eldönteni, hogy egy kisebb gödörről, vagy pedig ennél jóval nagyobb objektumról van szó. Az F jelzésű telepmaradványtól az aszfaltút felé eső részen, attól pár lépésnyire a felszínen besimított díszítésű, tál-/csészeszerű edény töredékét leltük. Az