Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)
késő vaskori), valamint korai népvándorláskori edénytöredékek - korongolt, szürke, soványított anyagú fazékdarabok -, kevés patics, állatcsont hevert. A rábontás szántott rétegéből két besimított díszítésű cserepet is napfényre hozott az ásó. Ezen a helyen említjük meg, hogy a szelvénytől úgy 8-10 m-re délkeletre felszíni szórványként La Tène cserép került elő. A ÍV. szelvénynél egyre bizonyosabbá vált, hogy tőle keletre újabb objektum található. Magának a D jelzésű telepnyomnak a föltárásánál azt a módszert választottuk, hogy középről kiindulva és a szélek felé haladva hozzuk napvilágra. Kevés munka után kiderült: nyugati falrészei letarolódtak, eltűntek az erózió és a talajművelés folytán. A padló viszont többé-kevésbé teljes egészében ránkmaradt (hasonlóképpen, mint az A objektumnál a Kiss-tanya mellett). A keleti részen kb. ásónyomnyi betöltődést tudtunk bontani - ami egyben azt is jelentette, hogy itt 3-4 m-es szakaszon hozzávetőletesen ennyi a talajszint lejtése. Középen, úgy 1-1,5 m nagyságú területen igen hamus volt a töltelékföld, ami az oldalfalak felé humuszosabb kevert földbe ment át. A leletek is ebben a foltban sűrűsödtek, úgymint karcolt díszű, szemcsés fazéktöredékek (pl. perem), kevesebb állati csont és lenyomatos patics. Az északi falhoz közel salakrögöt is leltünk, s a szántott rétegben egy masszívabb vas tárgyat, melynek azonban kérdéses a kora, népvándorláskori keltezése. A ház járószintje, melyről a középső hamus folt könnyedén vált le, vízszintes volt, kissé egyenetlen, kemény, letaposott, feketésre színeződött. Nem valószínű, hogy döngölt vagy tapasztott lett volna. A számos karóhelyszerű jelenséget részleteiben nem dokumentáltam. A kunyhóalapban egyértelműen rajzolódtak a kerek-ovális, 20-30 cm átmérőjű ágashelyek az északi és a déli részen (ritka dolog az 5-6. századi lakóépítmények között a Kárpát-medencében). A tartóelemek révén nyert tengely segített megvonni a déli fertály oldalfalainak vonalát. Az északi oszlophelyben barnás, laza töltelékföld volt, s cserép, patics darab is. Kelet-nyugati metszetben ferde állású volt és közel fél méter mély. A déli cölöpnél felvetődött annak a lehetősége, hogy felerészben kívül esik ül. esett a fal vonalán. A beásás földje kevésbé ütött el környezetétől, mint párjáé, és nem is volt olyan mély. A ház északkeleti negyedében teknős mélyedés helyezkedett el. Ebben, az északi cölöphelyhez közel ovális, 30-40 cm-es tüzelésnyomot rögzítettünk a padlón. Vastagságát úgy 1-2 cm-nek lehetett venni. Bár előfordulnak, sem az alföldi, sem pedig az erdélyi gepida település-területen nem gyakoriak az ilyesféle nyílt, egyszerű szabad tűzhelyek, tulajdonképpen csupán alkalmi, hevenyészett égetőhelyek. Az utóbbi esztendők közép-Tisza-vidéki telepásatásainál pl. Szolnok-Zagyvaparton tártunk föl egy olyan kisebb méretű kunyhóalapot, melyben hasonló jelenséget rögzítettünk (1987. évi leletmentő ásatás, jelen pillanatban még közöletlen). Említhetjük a battonyai - Sziondai gyep I. kora Meroving-kori építményt, ahol tűzhelyet figyeltek meg (Szabó-Vörös 1979. 221. 4. kép), vagy pl. a szarvasi - Bezina - házat (Tóth 1991. 103. 3. kép). Az 1991. évi Kengyel környéki munkálatok alkalmával Kengyelpart I. és III. lelőhelyen, egyegy 4-5. századi, hunkori házban dokumentáltuk ezt a régészeti jelenséget. Az egyik abból a szempontból érdekes, hogy kissé a padlóba volt mélyítve (Cseh 1991. 9. - az Új Néplapban).
