Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

polírozottak vagy matton hagyottak. Az átlagos falvastagságú, közepes méretű edények szürke vagy piros színűek (arányuk közel 2:1-hez). A fazekaknak jó fémjelzői többek között az. ún. „mini" Krausengefäss-peremek - a kifelé duzzadt szájrészek pedig a tálaknak. Túlnyomórészt a római kori emlékekhez sorolhatók a durva, törmelékes anyagú, kézzel formált fazékoldalak, -peremek. Vaskosabb falúak, világosabb barnás árnyalatúak, foltosak (kiégetésük egészen más körülmények között történhetett, mint a korongoltaké). Hogy ezen a helyen a középkorban, valamikor a 12-13. század és a 14-15. század közötti időszakban is létezett település, bizonyítja majd' kéttucatnyi edénytöredék. Szemcsés, homokos-kavicsos dúsításúak, korongolt, barnás és téglaszínű, közepes falvastagságú cserepek, közte egy-két profilált peremmel. Találtam egy rotációs kézi malom-szerkezetből való töredéket (a jellegzetes kőzetből faragott darab talán a fölső kő volt). Egy kb. 7 cm átmérőjű, 0,8-1 cm vastag - felerészben megmaradt -, faragott agyagkorong leginkább a római császárkorból származhat. Pelyvás-törekes patics-pacsit mellett csak reprezentatív mintavétel egy állatcsont. 33. lelőhely (május 11.) Északi határrész, Temető-dűlő, aszfaltút, Sarkad-ér Illusztráció: 2. kép A kis lelőhely az előző, 32. számútól északra 500-600 m-re van, a Temetődűlő északnyugati részén, a Sarkad-ér és a 33-as másodrendű főútvonal (Tiszafüred-Debrecen) felé vezető út által alkotott háromszög térségében. A portalanított úttól 70-90 m-re kis betonkorlátos hidacska visz át az érmeder fölött (ez a tízezres térképen még nem szerepel). Az itt kissé szakadozó part 88 m körüli magasságú a tengerszinttől mérve. A terület gyepes, kikopott - ún. padkásodott - foltokkal tarkított. A leleteket a hídfőtől délre, cca. 10-20 m-es körben gyűjtöttem. Közel tucatnyi durva, törmelékes, különböző színű, vékonyabb és vastagabb falú, kézzel formált edénytöredéket szedtem össze. Ezek között előfordult perem, oldal és alj egyaránt. Függőleges, egyszerű perem alatt vertikálisan elhelyezett széles, mély behúzgálások vehetők ki, mint díszítés. A települési hely kora mindezen leletek alapján aligha meghatározható: a neolilikumtól a bronzkorig terjedő periódus azonban bizonyos. 34. lelőhely (május 11.) Északnyugati határrész, a 33. számú út felé vezető mellékút, Berecz-halom Illusztráció: 2. kép, 12. kép 35/5, 19. kép B és 21. kép A kurgán a falu templomától északi irányban (pontosabban az északi főiránytól 8-9°-kal nyugatra), 2,7-2,8 km távolságra, a Sarkad-ér nagyívű kanyarulatától, s a portalanított mellékúttól napkeletre, utóbbitól úgy 100-150 méternyire volt található egykor. A hely a „magaspart" közelében, 89 m tengerszint feletti magasságon fekszik. Négyszögletes, kb. 100x100 m nagyságú fölszántott, gyomos terület jelezte a valamikor az 1960-1980-as években teljes egészében elhordott tumulusz pontját. A környezet a déli oldalon gyep, máshol szántóföld (ez utóbbin, midőn ott jártam, kikelt gabonavetés volt). Az 1:10.000 arányú szintvonalas-domborzati föl-