Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

vétel alapján a kurgán enyhén ovális alapformájú, 120-130x100 m méretű lehetett és 96,3 m tengerszint fölötti magasságú. A síkság fölé 6-7 m-rel emelkedhetett. Kontúrjára természetesen nincsen adatunk. Tetején háromszögelési-magassági pont volt. A középkötött-kötött, vályogos-agyagos szántásban találtam egy kova pengét és egy jellegtelen őskori cserepei. 35. lelőhely (május 11.) Északnyugati határrész, tiszafüredi út, Berecz-halom környéke Illusztráció: 2. kép, 11. kép 35/12-14, 12. kép 35/1-4 és 6-7, 16. kép, 17. kép, valamint 20. kép A-B Az ősi települést az előző, 34. lelőhely alatt leírt hajdani Berecz-halom lábánál, nyugati oldalától kezdődően, a portalanított úttól napkeletre lokalizáltam. Ez a Sarkad-ér 89 m tengerszint feletti magasságú partos részének tágabb térsége, melyet északnyugaton egy sekélyebb horhos, „öblözet" határol. A terep, a talaj közepesen ill. jól megfigyelhető volt, szántott-lárcsázott, de gyomos. Keletre a már említett gabonatábla húzódott. Összességében északnyugat-délkeleti kiterjedésben egy 350-400x30-50 m-es felületen gyűjtöttem régészeti leleteket. Ezen belül pregnáns gócot lehetett elhatárolni a körzet északi felében, a kunhalomtól úgy 250-300 m-re, cca. 100x50 m-es területen. A telepleletek jó átlagos-közepes sűrűségben mutatkoztak. Ennek a gócnak centrális részén, az aszfaltúttól 30-50 m körüli távolságra konstatáltam egy 5-7 m átmérőjű, számos agyagtapasztás-darab révén elkülönülő flekket - ez talán konkrét telepobjektum felszíni nyoma. A vázolt jelenség-együttes a kerámia alapján súlypontozottan La Tène A-B korú, következésképp szkíta. Több mint száz edénytöredéket csomagoltam, melynek megoszlása olyan, hogy a finom és a szemcsés kerámika aránya egyező, úgy 20-25 %, míg a durva „őskori" keramikáé 50-60 % körüli. A kövér agyagból (gyors-)korongolt, szürkés, barnás, pirosas tónusú anyag polírozallanul hagyott felületű. Előfordul a hármasán tagolt törés. A vékonyabb és közepes falvastagságú cserepek befelé húzott peremű, enyhén talpkorongos tálakból, bordás-szalagfüles csészékből (bögrékből), korsókból törtek ki. A jellegzetesen - homokkal-kaviccsal, egyéb törmelékkel? - soványított, kézzel formált(?), szürkés és barnás árnyalatú oldaltöredékek közepes falvastagságúak. A peremek egyenesen „vágottak". Leltem egy fenékrészt és egy vízszinteslapos bütyökkel ellátott faldarabot is. Grafitos kerámika három darab kerül elő: „fémes" szürke színűek, kopottak voltak, ún. D-formájú peremmel és függőlegesen seprűzött felülettel. A különböző szennyeződéseket tartalmazó, durva, kézzel formált, változatos színű cserepek oldal- és peremtöredékek voltak. A többi teleplelet a házépítésre, az állattartásra, a gabonaőrlésre, stb. vet fényt az i.e. 6-5. század fordulójától az i.e. 4-3. század fordulójáig tartó évszázadokban. Egy nagyobb méretű, úgy 11 cm hosszú, piszkosszürke homokkőből faragott, sokat használt fenőkő majd' teljes egészében maradt az utókorra. Számos őrlő-/malomkő-töredéket gyűjtöttem be. Az emlékanyagot patics és állatcsont egészíti ki.