Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

polírozatlan, sávos törésfelületű, átlagos falvastagságú fenékrész és oldalak késő vaskoriak vagy római császárkoriak. (A bizonytalan kronológia miatt a lelőhelyet csak az összesítő térképre vittem föl.) 31. lelőhely (május 11.) Kivételes-dűlő, Sarkad-ér, északi faluszél Illusztráció: 2. kép, 11. kép 31/5-7 és 18. kép B A lelőhelyet a település északi peremén, közvetlenül a lakóházak szomszédságában lokalizáltam, a templomtól északra 900-1000 m-re. Ez a Kivételes-dűlő keleti része, az északnyugat-délkeleti irányú, nádasos Sarkad-ér napnyugati partvonulata. A ponttól északra cca. 200 m-re kis vízfolyás ill. meder torkollik nyugatról a Sarkad-érbe. A „magaspart" úgy 89 m a tengerszint fölött. A telep-jelenségeket egy kb. 50x50 m kiterjedésű, középkötött talajú, szántott parcellán figyeltem meg. A környezet „bejárhatatlan", gyeppel, stb. fedett. Az adatgyűjtést zavarta, hogy a föld erősen törmelékes, szeméttel teleszórt volt. Nagyon enyhe kiemelkedésen 50x30 m-es sávban leltem azt a közel harminc edénytöredéket, melyeket középkoriaknak lehetett meghatározni. Mintegy féltucatnyi cserép, oldaltöredék szemcsés anyaga, korongolt volta, barnás-szürkés árnyalata, átlagos falvastagsága alapján 10/11-12/13. századinak tűnt (fazekak, bográcsok). Az emlékanyag zömét homokos, érdes tapintású, (gyors)korongolt, szürkés-drappos-barnás színű, közepes falvastagságú edénydarabok tették ki. A néhány perem konvex-konkáv és ún. galléros kialakítású, amik fazekakból és kemenceszemekből származhatnak. Több cserépen bekarcolt egyes hullámvonalak és vízszintes, talán csigavonalas díszítés figyelhető meg. 32. lelőhely (május 11.) Temető-dűlő, a 33. számú közút felé vezető mellékút, Sarkad-ér Illusztráció: 2. kép, 11. kép 32/8-11, 18. kép A-B, 19. kép B és 20. kép A A régészeti-topográfiai pont Nagyiván északi peremétől íovább északi irányban, hozzávetőleg 300 m-re, a délkelet-északnyugati futású portalanított úttól nyugatra 150-200 m távolságra, a Temető-dűlőben helyezkedik el. A cca. 100 m széles Sarkad-ér napkeleti „magaspart"-ja ez, mely 88-88,5 m tengerszint feletti magasságú. Itt föl lett törve egy kb. 100x150 m nagyságú négyszög, amely ottjártamkor szántott, boronált/tárcsázott volt, tehát elég jól megfigyelhető. Ekörül a terep régészeti szempontból teljességgel „járhatatlan", lucernás és füves rét. A szóban forgó sáv egész hosszában gyűjtöttem leleteket, átlagosan ill. nagyobb sűrűségben, ám inkább csak 60-80 m szélességben. A kerámia-anyag durván három csoportra osztható. Úgy tucatnyi cserepet választottam ki, melyek föltélelesen a szkítákhoz köthetők (?). Jól iszapolt, korongolt, szürke és barna tónusú, zömmel matt/polírozatlan, réteges törésfelületű, vékonyabb és közepes falvastagságú oldallöredékek ezek. Leltem egy kifelé duzzadt csésze-/tálka-peremrészt. Bőségesebb, sokkal jobban azonosítható a 2-4. századi jazig-roxolán edényanyag. Formai tekintetben tálak, fazekak, hombárok tűnnek föl. A korongoll asztali és konyhai eszközök finom, kemény faktúrajúak („cement"-keménységűek, ahogyan a szakirodalomban jellemzik ezeket helyenként), sávosan