Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Főként nyáron csinálták, mikor a parasztoknak szükségük volt a serpenyőre a mezőn.

01 Odahaza csinálták, mindig csak rendelésre. Arak 1949-ben: két literes 8—12 forint, három literes 15 ft, öt literes 25 ft, tíz literes 40 forint.

02 Tiszafüreden a vasas-üzletben vették a tervkészítéshez szükséges vékony vaslement, a barna lemezt (tepsi cigányul: tepsia, vagy: petyargyi). Tepsiből két fajtát készítettek. Az egyik téglalap alakú volt, a neve kolbászsütő-, vagy pecsenyesütő tepsi; a másik gömbölyű volt, csipkés, hullámos széllel ós ezt kalácssütő tepsinek nevezték. A tepsinek való anyagot ollóval vágták ki a lemezből. Kalácssütő tepsihez kalapács élével mindjárt meghullámozták a lemez szélét. A kolbászsütő tepsit sarkosra felhajtották és leszegték. Elkészítési ideje egy ember számára kb. 30 perc, a csipkeszélűé kb. 2 óra volt. Szappanfőző kanalat (cigányul: szajmjeszki roj) ócska bádogdarabokból szoktak csinálni. Két méretben készült, a kisebbik pontosan belefért a nagyobbá. A szappanfőző kanálnak van nyele, gömbje (a fej külseje) ós öble (a fej belseje). Az ócska pléhből ollóval köralakú darabot vágott ki a kanál feje számára, melyet dopón homorúra kalapált ki. Egyik szélére a nyél számára lyukasztóval lyukat vágott, majd a lyukak szélét kalapács talpával lekalapálta. Ezután egy hosszú, keskeny csíkot vágott ki bádogból, és ezt a dopón kétrét hajlította, összekalapálta a nyéllel. Ollóval a bádogból két kis, háromszög alakú darabot vágott ki, melyből cigányszeget csinált úgy, hogy a háromszög két sarkát összekalapálta hengerbe. Ezzel a két cigányszeggel nitelte rá a nyelet a kanál külsejére. Végül egy háromszög alakú bádoggal, apucoló val letisztította a már kész kanálról a rozsdát. Rendelésre is, készletre is készítették a falusi, tanyasi asszonyoknak, leginkább téli időben. Készült otthon is és a megrendelőnél is. Elkészítésének ideje kb. másfél óra, a kisebb ára 1949-ben 3 forint, a nagyobbé 5 forint volt. A szemétlapátot (cigányul: szemetlapáta) csatornalemezből csinálták, amit Tiszafüreden vásároltak a vasasüzletben. Varga Gyula 1949-ben két darabot készített. A lemezből négyzetalakú darabot vágtak ki ollóval. Ezt a dopón három oldalán felhajtották kalapáccsal. Az így felhajlított perem két szélét elől ollóval levágták, és az eleje kivételével az egészet leszegték. Nyelet készítettek hozzá, mint a szappanfőző kanálhoz, de kisebbet és cigányszeggel ugyanúgy ránitelték. Egy alkalommal Varga Gyula díszítette is a lapátot, kalapáccsal huszárokat, lovakat vert ki rá „cifrának". Inkább télen, odahaza készült, ritkábban rendelésre. Asszonyok vették, ez „asszonykóz alá való". Elkészítése cifrázva három óra hosszat tartott. Ara anyaggal együtt 10 ft volt. A répar eszeidnek való (cigányul: ropajenge rin) vastagabb bádoglemezt vásáron vagy a tiszafüredi vasasboltban vették. Sokszor a rendelő szerezte be. Két méretben készült, a nagyobb 42X26 cm, a kisebb 35X26 cm volt. A nagyobbat olyan parasztok rendelték, akiknek „több jószáguk volt". Ollóval négyzetalakúra, sarkosra kivágta a lemezt, majd deszkára fektetve lyukasztóval (cigányul: pribojei), vágóval és kalapáccsal sűrűn kilyukasztgatta, „míg tele nem lesz lyukkal". Ezután fából keretet készített a répareszelőnek, „olyan rámát mint a képráma", és boltban vásárolt kétfejű szeggel összeszegezte a keretet és a kilyukgatott lemezt. Csak rendelésre készült. Varga Gyula 1946-ban készített utoljára répareszelőt. Munkaideje kb. két óra, ára 1949-ben 8 ft és 20 ft volt anyaggal együtt. Az anyag ára 4—5 forintot tett ki.