Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

szögfejezőben gömbfejet csináltak rá. Egy szeg két perc alatt készült, mindig csak szívességből a kovácsnak, akinek a műhelyében dolgoztak. Ugyancsak a kovácsműhelyben és mindig rendelésre szoktak láncot csinálni, láncot ípíteni. Olyan esetben került rá sor, ha valamelyik gazdálkodónak elszakadt a soroglyalánca, kerékkötőlánca, vagy vontatólánca, és rendelt 10—12 láncszemet. Erős, vastag drótból készítették. Hidegvágóval láncszem hosszúságú darabot vágtak le a drótból, és mikor kellőképpen áttüzesedett, vagyis mikor csillagokat hányt, hiccelt, kivették a tűzből, beillesztették az ép láncszembe és összekalapálták. Utána vízbe tették, és hozzáfogtak a következő láncszem elkészítéséhez. Egy láncszem 3—4 perc alatt készült. 1949-ben 10—12 szem ára 4,5 forint volt. Végül ennél a csoportnál említjük még meg a reszelőjavítást (reszelő cigányul: rá). Ha a munkáknál használt saját reszelőjük elkopott, megtüzesítették és azon melegen kitisztították drótkefével. Kovácsolás hidegen A cigány fémművesség utolsó csoportja a bádoglemez hideg megmunkálása. Tipikus vándormunka, ezért ehhez a munkához nem az eddig ismertetett sín-vas üllőt használták, hanem egy földbe verhető, könnyebb üllőt. Ennek neve cigányul: dopo, vagy dopu, mellyel mindig guggolva dolgoztak. Ebbe a csoportba tartozik a veder, háromágú vasserpenyő, tepsi, szappanfőző kanál, szemétlapát, répareszelő, halászhorogkészítés és kisebb javítások. A veder is bádoglemezből készült, de inkább csak az 1945 előtti időkben. Azóta a cigányok a vedernek csak foldozásával foglalkoznak. Amíg újat csináltak, az is a tanyákon készült; a gazda megvette a lemezt, és helyben megcsináltatta valamelyik cigány mesterrel. Először az alját, majd az oldalát, a felsejit nyírta ki ollóval a bádogból. Az oldalát meghajlította gömbölyűre, és az alján peremet, kettős rámát hajlított be: megcsinálta a kapcsot úgy, hogy harapófogóval körülhajtotta, és a dopón lekalapálta. (Erre a peremre tette később a veder fenekét.) A fenéknek ugyanilyen rámát kalapált ki, majd összeillesztette az oldalát a fenékkel, fogóval jól összefogta és dopón kalapáccsal körülverte, ,,hogy le se jöjjön töb-. bet". A fenekén kívül abroncsot nitelt, ,,hogy a fenék még erősebben álljon". Erős lemezből kivágta a két fültartót, és ránitelte őket a káva két oldalára, Ezután kivágta és meghajlította a veder fülit (fogóját), majd beleakasztotta a fültartókba. Végül a veder karimájába (kávája) drótot tett, és visszahajlította. A vedret cifrázni is szokták úgy, hogy mikor még az oldala nem volt meghajlítva, kalapács élével három karikát vertek a lemezbe. 1949-ben a három literes veder ára 10 forint, az öt literesé 12 Ft volt. (Ez csak munkadíj.) Az elkészítés ideje kb. két óra. A háromlábú-vasserpenyőt (cigányul: trine púrengo tigaja) erős vaslemezből készítették. Az anyagot Tiszafüreden, üzletben vették. Egy 5 literes serpenyőhöz 12 forint ára lemez volt szükséges. A serpenyőt lábak nélkül is készítették, felül fogóval, pásztorok számára, Egyébként a serpenyőnek van három lába és egy nyele. A lemezt vasnyíró ollóval köralakúra, gömbölyűvé vágták, majd a dopón kalapáccsal felkupázták a szélit úgy, hogy üredéke legyen. így kalapálták tehát a vaslemezt nagyjából félgömb alakúra. Ezután körülreszelték a szélét, nyitszeggel alátették a három lábat, és az oldalára ugyanígy a nyelet.