Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Az öntésnél használatos eszközök, szerszámok cigány neve: modla (más adatközlő szerint chindi vagy járma) magyarul annyi, mint öntőforma, negatív; vignya (magyarul kohó); piso (magyarul fújtató); szilavi (magyarul fokos); buzgány (magyarul buzogány); kampóvo (magyarul juhászkampó). Egy fokos elkészítése kb. másfél óráig tartott, ha a homok és a fa elő volt készítve. 25 dekától 1 kilóig használtak fel rezet az öntéshez, de ebből mindig meg is maradt. A rezet rendszerint maguk adták, utóbbi időben a háborúból megmaradt réz ágyúhüvelyekből. Készítettek simafokost, görbefokost, csonkafokost. Volt egy negyedik forma is, melynek az egyik végén baltája volt (fejsze alakú), a másik végén foka (lapos).

52 A simafokosnak mind a két vége tömpe volt, tehát nem fejsze formájú. A görbefokos egyik végén balta, a másikon konty volt.

53 A csonkafokosnak két kicsi szarva (ága) volt. Mind a négy típusból két méretet öntöttek : az egyik hossza kb. 5 cm, a másiké 8—10 cm. Fokost jobbadán pásztoroknak és tanyasi legényeknek szoktak önteni, vagyis azoknak, akik éjjel jártak, hogy „legyen a kezükben valami!" Nemcsak rendelésre, hanem készletbe is öntötték. A készlet 5—6 darabból szokott állni és vitték a tanyára élelemért. Ha pénzért adták, ára változó volt. ,,Ha megszorult az ember, odaadta 12 pengőért, de adtak érte 30 pengőt is." Az utóbbi években ritkán öntötték: Varga Gyula, bevallása szerint kb. 1940 óta nem öntött fokost. Buzogányt nemcsak ólomból öntöttek. Két formáját ismerték: a gömbölyűt (sima, gömbalakú) és a szegletest. Köpüvel mindkettőt botra lehetett húzni. A gömbölyű buzogánynak „fejére tették a cifrát" reszelővel: virágot, rozmaringot, csillagot, tehát ahogyan a legény rendelte, így a nevet is. A nevet és az évszámot azonban nem reszelték, hanem öntötték. A szegletes buzogánynak nem a fejére, hanem a szárára tették a cifrát. Ugyanúgy, mint ahogyan előbb leírtuk. A háború előtt sok buzogányt öntöttek és mindig idehaza, parasztlegények rendelésére. Azóta azért nem, mert „el van tiltva, mert nagy gyilkoló szerszám" — indokolják a cigányok. Bálban, utcai verekedéseknél használták. Amíg el nem tiltották, egyméteres bottal hordták a legények, később pedig rövid nyéllel, hogy zsebbe, kabát alá, kabátujjba el lehessen rejteni. Öntése kb. másfél óra volt, a kisebbet 3 pengőért, a nagyobbat 4—5 pengőért adták. A fokos és a buzogány öntésével azonos technikával készült a juhászkampó is. Varga Gyula kb. 1940-ben öntött utoljára. Megkülönböztettek sima és karikás kampót.

54 A réz hideg megmunkálása Rézből hidegen három használati tárgyat készítettek: csigacsináló bordát, csinálót és pipaszurkálót. A réz hideg megmunkálását csaknem minden felnőtt férfi ismerte, mint olyan munkát, ami az előbbihez viszonyítva kevesebb szakértelmet kíván, de mégis jó kereseti forrás volt. Csigacsináló borda készülhetett rézből, rézből üveggel összedolgozva és nádból.

55 Alakja mindig a négyzethez közelálló téglányalak. Volt négy, illetve három lábú. A rézlemezt ollóval négysarkos táblába vágták úgy, hogy a sarkoknál lehajlítható lábak maradjanak. A lemez közepét hidegvágóval sűrű vonalakban bevagdalták. A lemez simára maradt részére cifrát, tehát rozmaringot, virágot, csillagot tettek, esetleg nevet írtak. Végül reszelővel kimunkálták.