Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

A CIGÁNYOK MESTERSÉGEI Az Indiából elvándorolt cigány csoportoknak hazánkban először Zsigmond király adott letelepedési engedélyt 1438-ban. A középkorban és a török hódoltság alatt mindenütt szabadon kóborolhattak, de nomád életmódjuk miatt a polgári berendezkedésű államok, így Magyarország is kitiltja őket. Nálunk 1701-ben helyezik őket törvényen kívül, s ezen a helyzeten csak az 1760. évi királyi rendelet változtatott, amely letelepedésüket kívánta elérni. A Jászságban is üldözik még akkor a kóborló és tolvaj cigányokat, de befogadják és házhelyet adnak azoknak, akik valamiféle mesterséget űznek. Ennek szellemében arra ösztönzik őket, hogy ,,paraszty munkával" keressék meg kenyerüket, de általában tiltják az állatkereskedelmet és a kovácsolást. Egyegy helyi csoport csupán egyetlen tagjának engedélyezik, hogy kovácsmunkát végezzen.

40 Az alábbiakból ki fog tűnni, hogy a XVIII. századi királyi rendelet intenciói szinte hatástalanok voltak, mert a cigányok életmódjával foglalkozó jelenkori leírások is ellentmondanak ennek. A nagylétszámú és viszonylag magas életnívót elért szarvasi cigányok főleg állatkereskedésből élnek,

41 az Igarhoz közel fekvő Abádszalók cigány közössége „nagy része pedig kovácsolással foglalkozott, de üstöket, csengőt (ún. harangokat), fúrókat, késeket, szegeket készítettek".'

12 Ami pedig a letelepült életmódot illeti, erről alább még külön szólhatunk. A tiszaigari cigányok a falu szélén laknak, 1949-ben kétsejtű, zsúpfödeles házakban, melyek a határba vezető út mentén, a temetővel szemben, egy sorban helyezkednek el. Létszámuk nem állapítható meg pontosan, mert egy részük állandóan változtatja lakóhelyét: az év tekintélyes részét egyes, környékbeli cigány csoportoknál tölti. Ez a fluktuáció nemcsak egyirányú, mert onnan is jönnek ide cigányok, akik rövidebb-hosszabb időt töltenek Igaron. Értesülésünk szerint a sarudiakkal a legintenzívebb ez a kapcsolat, ahol a cigányok szembetűnően hasonló életmódot folytatnak.

43 A tiszaigari cigányoknak ez az elvándorlása erősen különbözik pl. a teknős cigányok vándorlásától, mert míg ez utóbbiak családostul, minden ingóságukkal vándorolnak, addig az igariak közül inkább csak a férifiak, akik családjukat hátrahagyva mennek át néhány hónapra (esetleg évre) egy másik cigányközösségbe. Ide mindjárt be is illeszkednek, annyira, hogy sokszor még egy feleséget is vesznek maguknak, és ezzel közös háztartásban élnek. Mind a cigányok, mind a magyar lakosság emlékezete szerint fél évszázaddal ezelőtt a tiszaigari cigányok is sátorban laktak, és nagyobbrészt fémművességből éltek. Ebből következően feltehető, hogy a múlt században még nemcsak részlegesen vándoroltak, mint napjainkban, hanem együtt vándorolhatott az egész közösség, éppúgy, mint a teknős cigányok. Az igariak még gyűjtésünk idején is (1949—1950) beszélték a cigány nyelvet. A vándorló életmód elhagyásával új életlehetőségeket találtak, melyeket — sajátságos módon — inkább az ipari jellegű munkák területén igyekeztek megkeresni. Az alábbiakban a tiszaigari cigányok rendkívül színes és a természeti népekkel sok tekintetben analóg vonásokat tartalmazó életéből