Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

A szenet különben (Tisza) Füreden vesszük kereskedőtől. Az öreg Pónus szokott a szenesektől is venni egész kocsikkal, de nem tudom, honnan jönnek. 5. Mikor ide kerültem, Igaron öt kovács volt. Voltak még olyanok (is), akiknek nem volt iparuk. Az uraságnál dolgoztak, oda nem kellett iparenge­dély. Ahogy a világ fejlődött, úgy fejlődött az ipar is. Akkor még megcsinál­tuk a kocsit. Az egyik kocsi ilyen, a másik amolyan. Most meg hozzányúlunk az autóhoz is. 1907-ben tettem vizsgát gőzgépről. Ha én veszek egy szál vasat, jobban jövök ki, mintha veszek egy kész patkót. Régen vettem egy szál vasat, meghajlítottam belőle 10—11 patkót. Most az a vas, amit a gyárból veszek rosszabb, mint amit én csináltam. Amit én csinálok, tovább tart, mert vert vas. Még egy harmadik is van, ahogy csi­náljuk a patkót, úgy hívják pós-patkó. Másfél ócska patkóból csinálok egy újat. Ezelőtt elvétve árultak itt kész patkót. Volt a lábasi eke, arra olyan ormós vas ment, mint a traktor ekére. Meg volt Vidacs-eke, arra is. Ma már minden inasgyerek tudja, mi az a francia lőcskáva. Mikor én inas voltam, még híre se volt. Ez egy tok, amibe belejön a lőcs vége, karika van a végin, az megy a tengelyre. Megvolt még a tizen­négyes háború előtt is. Azelőtt csak kétágú volt a lőcs vége, karika volt ma­gábul a fábul, az ment a tengelyre. A tengelyvégszög fogta. Még máma sincs minden kocsin francia lőcskáva. Amíg Juricsics nem találta fel a lábfúvót, két birkabőrt varrtak össze, kézzel fújtattak. Juricsics? Az volt ráírva, míg új volt! De ne tessék elhinni, hogy máma jobbat csinálunk, mint akkor! Ellen­kezőleg van. Mert máma már a parasztember úgy van, hogy nem kell az erős, csak a díszes. Mentől díszesebb, cifrább valami, annál gyengébb. Adatközlő: Cs. Nagy József községi kovács; 69 éves. 1949-ben a következő kovácsmestereket ós segédeket tartotta nyilván a közvélemény: Danku Károly 25 éves segéd, jelenleg Tiszaszőlősön traktor­kezelő; Gál András 68 éves; Joó Béla 45 éves; Lada Lajos volt segéd, agrár­egyetemet végzett, ma Pesten, az állami gazdaságok központjában dolgozik; Mács Kálmán 60 éves, traktora van; Nagy Dániel 45 éves; Cs. Nagy József 68 éves; Nemes István 29 éves Debrecenben (?) gépállomáson dolgozik; Péntek László felszabadult segéd, apjánál van; Pónus Dániel 65 éves; Pónus Lajos (előbbinek fia) 40 éves; Raboczki Lukács 35 éves, gépe van; Somlai Lajos 45 éves; Száraz Lajos 60 éves, gépe van; Tamás József 33 éves, Tamás pusztán van a gépállomáson; id. Tolnai József és két fia, 69 éves. Kerékgyártó A kerékgyártó a naturális paraszti gazdaság egyik legfontosabb eszközét állítja elő. Arról, hogy a kerékgyártó és a kovácsmunka különösen a múltban mennyire összetartozó volt, már az előbbi mesterség tárgyalásánál megem­lékeztünk. Egy szekér vagy fédères kocsi előállítása nemcsak kerékgyártó-, hanem kovácsmunka is, ezért példákat találunk arra, hogy a kerékgyártó­mester is foglalkoztat kovácsot, aki a kerékgyártó műhelyben végzi el a ko­csihoz szükséges munkát. Tiszaigaron, mint általában, vizsgálódásaink idején a kovácsoknál jóval kevesebb kerékgyártó bukkant fel és ezt a következők magyarázzák. 1. Kevés

Next

/
Thumbnails
Contents