Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

A HEVES— BORSODI-SÍKSÁG JELLEMZÉSE A terület határai Vidékünket a tiszai Alföldön találjuk meg. Ez a földrajzi nagytáj az Alföld keleti középtájait foglalja magába. Ebben a Heves—Borsodi-síkság egy északkelet—délnyugati irányban húzódó, kb. 55 km hosszúságú és átlagosan 20 km szélességű, összesen mintegy 1100 négyzetkilométernyi területet jelent. Északkeleti határát Ároktő—Mezőcsát—Ernőd vonalában a Sajó—Hernádhordalékkúp jelöli ki, míg Ernőd és Füzesabony között a közút és a vasút mentén válik el a Bükkaljától. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ha az „erősen érvényesülő szerkezeti vonal" (Székely, 1969) meglétét elfogadjuk is, vizsgált tájunk a Laskó- és az Eger-patakok völgyében (Kerecsendig, illetve Makiárig) túlnyúlik azon. Délnyugaton Erdőtelek — Heves között a Hevesihomokháttal, Pély—Tiszasüly vonalában pedig a Jászsággal (Alsó-Zagyva-sík) szomszédos. Végül délkeleti határát a Tisza hullámtere, azaz nagyobbrészt a Kiskörei-víztározó képezi (1. térkép). Természetesen egy táj határainak természetföldrajzi alapokon álló meghatározásánál alapvetően figyelembe kell venni a földtani, fejlődéstörténeti ismeretanyagot is. amely a jelenkori geomorfológiai arculat létrejöttére adhat magyarázatot. Ez utóbbi pedig — azaz a mai „tájkép" — éppen jellegzetes vonásainál fogva mintegy önmaga jelöli ki saját határait. A Heves—Borsodisíkságról elmondhatjuk, hogy nagyobbrészt jól körülhatárolható, hiszen az északkeleti és a nyugati szélein felmagasodó homokterület (ez főként a mezőcsáti homokvidék szinte szigetszerűen kiugró peremére érvényes), a szembetűnően magasabb, dimbes-dombos Bükkalja, illetve a Tisza alacsonyabb hullámtere észrevehetően tudatja a szemlélővel a táj változás tényét, s egyedül a Jászságtól való elhatárolása alapul csupán egy mélyben húzódó szerkezeti vonalon. De nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy vidékünk, illetve a szomszédos tájak növény- és állatvilága között jellegzetes eltérések mutatkoznak. A felszín kialakulása Amint arra már a bevezetőben utaltunk, kutatóterületünk — munkánk címében is szereplő — földrajzi elnevezését magunk alkottuk meg. Miután vidékünk a tiszai Alföld szerves része, nem fölösleges rámutatnunk arra, hogy határterületről van szó, amely a 200 méteres tengerszint feletti magasságról 120 méteres magasságra lejtő, teraszokkal, völgytalpakkal és széles dombokkal tarkított Bükkalja és a 86—87 méteres tengerszint feletti magasságon folyó Tisza között fekszik. Ez a terület — Pinczés Zoltán szavaival élve: a „Bükk hegység déli előterének két legalsó lépcső-szintje" — geomorfológiai szempont-