Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
Erdei fülesbagoly — Asio otus L. Területünkön a bagolyfélék leggyakoribb képviselője. Rendszeres fészkelő mindenütt, ahol költésre alkalmas elhagyott varjú- vagy szarkafészek rendelkezésre áll. Telelésre északi populációk érkeznek hozzánk, ilyenkor számuk nagymértékben megemelkedik. Megfigyeléseink szerint fiókanevelés idején nappal is vadászik. Réti fülesbagoly — Asio flammeus Pontoppidan Az előző fajnál ritkábban és rendszertelenebbül telel nálunk. A Heves— Borsodi-síkság — főként az északi része —, úgy tűnik, jelentős szerepet játszik magyarországi alkalmi költéseiben. Az agrárterületekkel körülvett, fűzfákkal tarkítottt száraz vagy nedves magasrétek, sásrétek kétségtelenül vonzerőt gyakorolnak e bagolyra, valószínűleg északabbi költőhelyére hasonlítanak. Ennek megfelelően több költésről és költési kísérletről szereztünk tudomást, illetőleg győződhettünk meg. 1979-ben Nagymontaj mellett költött eredményesen. Ugyanebben az évben Szárazbőn a .,Legyes" nevezetű részen ült három tojáson. A költés sorsa nem ismeretes. 1981-ben a Nagy-tanya mellett figyeltük meg dürgését és reviertartását (a szaporodóhely kisajátítását és őrzését), majd valamivel távolabb, a Búzás-laposon egy másik pár hasonló magatartását. Sajnos mindkét helyen kaszálás történt, ami a párokat a fészkeléstől elriasztotta, majd később a területet is elhagyták. Sarlósfecske — Apus apus L. Megjelenése vidékünkön nem rendszeres vonulást tükröz, hanem sokkal inkább időjárástól függő ingázó mozgást. Ilymódon azután váratlanul, hirtelen jelennek meg kisebb-nagyobb csapatai (1981. június 20-án 100 példány Gelejnél), majd eltűnésük után egy-két nappal ismét megjelennek, ellenkező irányba húzva. Errefelé nem fészkel, de költőterülete nem esik messzire innen. Jégmadár — Alcedo atthis L. A Rima-patak kétútközi szakaszán észleltük egyetlen példányát 1983. szeptember 11-én. amely jöhetett a Tisza felől épppúgy. mint a Bükkből. Az említett patak azonban — figyelembe véve apróhalban gazdag, relatíve tiszta vizét és meredek partjait — megtelepedésre is jó lehetőséget kínál madarunk számára. Költését azonban eddig nem regisztrálhattuk. Gyurgyalag — Merops apiaster L. Költéséről csupán egy alkalommal győzőhettük meg. amikor 1979-ben egy pár fészkelt egy Borsodivánka melletti partifecsketelepen. Vonulásán sem fordul elő rendszeresen. Érdekes jelenség volt az az 1983. augusztus 30-án megjelent 60 madárból álló csapat, amely először Mezőtárkány mellett telepedett meg, majd néhány nap multán Borsodivánka közelében volt látható. Csak lassan, fokozatosan vonultak el, az utolsókat szeptember 11-én láttuk. Bár egy patakparti fasor a közvetlen közelben húzódott, a gyurgyalagok mégis gyakran pihentek a learatott búzaföldek tarlóin, amelyek felett igen alacsonyan repkedve szedegették táplálékukat.
