Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Kék galamb — Columba oenas L. Költés után jelennek meg vidékünkön csapatai, a területen nem fészkel. Néha áttelel, ilyenkor száz madárból álló csapatát is megfigyelhetjük. A Bükk hegység közelsége miatt még június 29-én, tehát költési időben is előfordult Tiszabábolna mellett egy példánya. örvös galamb — Columba palumbus L. Nemcsak erdőkben és ligetekben, hanem fasorokban, sőt pusztai facsoportban is megtalálhatjuk fészkét. Vonulása idején csapatosan látható. így 1980. március 31-én 150-es létszámban észleltük. Gerle — Streptopelia turtur L. Fészkelőhelyei az előző fajéval megegyeznek, de annál jóval gyakoribb. Vonuló madár. Balkáni gerle — Streptopelia decaocto Frivaldszky A galambfélék leggyakoribb, mondhatni közönséges faja. Költőterülete a legzajosabb zárt lakóterülektől a nagyobb erdőkig terjed, bár a természetközeli fás vegetációkban ritkábban fészkel. Kakukk — Cuculus canorus L. A terület rendszeres, bár nem gyakori fészkelője. Vidékünkön főként a nádirigó és a tövisszúrú gébics a dajkamadár, emiatt leginkább a tavak mellett és az erdők szélén találkozhatunk vele. Gyöngybagoly — Tyto alba Scopoli A költési időn kívül, tehát ősztől tavaszig sokfelé megtelepszik. Igen gyakran üti tanyáját elhagyott hodályokban. pásztortanyákon, valamint templomtornyokban és épületek padlásán. Mint fészkelő rendkívüli módon megfogyatkozott, számos régi költőhelyén ma már csak régi köpetei emlékeztetnek egykori jelenlétére. Szaporító párjait az alábbi helyeken tudtuk megállapítani: Ároktő (magtár), Nagyecsér (kápolnapadlás), Sarud és Kömlő (templompadlások). Üjlőrincfalván és Kiskörén is felmerült a költés alapos gyanúja, de bizonyítást nem nyert egyik helyen sem. Kölesháton egy hodályban élő párról tudunk. Kuvik — Athene noctua Scopoli Csaknem minden pusztai hodályon találkozhatunk vele mint állandóan jelenlévő, költő madárral. Köpeteinek rendszeres vizsgálatából megállapíthattuk, hogy tavasztól őszig a rovartáplálék, míg a többi időben a kisemlősök dominálnak étlapján. Megemlítjük, hogy egyetlen csíkosegér-adatunk is neki köszönhető. Macskabagoly — Strix aluco L. Eddig mindössze egyetlen adatunk van előfordulásáról. 1981. június 10-én Mezőtárkány mellett egy kubikerdőben találtuk meg friss köpeteit és egy evezőtollát. Hiányát a nagyobb erdők és az öreg, odvas fák kivágása magyarázza.