Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

iszapfelszínén. Csak a nagyobb hidegeket és a vizek befagyását követően hagyja el a vidéket. Ezüstsirály — Larus argentatus Pontoppidan Kisebb számban látható, az előző fajhoz hasonlóan minden esetben halastavaknál. Zömmel őszi-tavasszi átvonuláson fordul elő, de nyári kóborlóként is fel-felbukkan egy-egy példánya. Ellentétben a tiszántúli tájakkal, nagyobb tömegekben edddig nem észleltük. Heringsirály — Larus fuscus L. Egyetlen példányát sikerült eddig megfigyelnünk a Gelej melletti halastavon, 1980. május 29-én. Szépen színezett, nászruhás madár volt. Dankasirály — Larus ridibundus L. A terület leggyakoribb sirályfaja, szinte egész évben látható, csupán a vizek befagyásakor tűnik el. Vidékünkön eddig nem észleltük fészkelését. Táplálkozó példányai, sőt nagy csapatai is a környező tájakról érkeznek. Részben a halastavakon, részben pedig friss szántásokon, továbbá pusztagyepen figyelhetők meg, nemegyszer százasával is. Fattyúszerkő — Chlidonias hybrida Pallas Mint hazánkban sokfelé, vidékünkön sem számít gyakori vagy akárcsak rendszeres fészkelőnek. 1978-ban a Gelej és Mezőcsát közöttti mocsárréten alakult ki egy kb. 20 madárpárból álló telepe. 1979-ben a geleji halastó-rendszer egyik ivadéknevelő taván költött mintegy 20 párja. Egyéb előfordulásai is a költési időből származnak, Tiszavalk mellől és Gelej környékéről. Fehérszárnyú szerkő — Chlidonias leucopterus Temminck Tavaszi vonulása során találkozhatunk egyes példányaival vagy néhány madárból álló kis csapataival. 1980-ban a mezőcsáti Csukásban felmerült a fészkelési kísérlet lehetősége, ám a későbbiekben ezt nem sikerült megerősíteni. Nem mondható rendszeresnek, mert egyes években egyáltalán nem mutatkozik vidékünkön. Kormos szerkő — Chlidonias niger L. A három hazai szerkőfaj leggyakoribb és legnagyobb számban előforduló képviselője. Rendszeres fészkeléséről azonban nem beszélhetünk. 1979-ben a a pélyi Ludason telepedett meg néhány párban, 1981-ben a Kiszely-lapos ,,Kutu" nevű részén költött, szintén csak 3-4 pár. Ettől függetlenül, tavaszi érkezésétől őszi elvonulásáig — főként a halastavaknál — megfigyelhetők kisebb-nagyobb csapatai, amelyek a környező területekről járnak ide táplálkozás céljából. Küszvágó csér — Sterna hirundo L. Kis számú, de rendszeres átvonuló a területen. Eddig a halastavakon találkoztunk egyes példányaival, olykor kisebb csapataival. A szomszédos Kiskörei-víztározón telepesen fészkel.