Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

március 25-én az Egerlövő melletti erdőben. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy rendszeres, bár ritka őszi-tavaszi átvonuló vidékünkön. Kis sárszalonka — Lymnocryptes minimus Brünnich Tavaszi átvonulásán került szemünk elé 1981. március 22-én a szárazbői Békás-laposon, illetőleg 1982. április 17-én a mezőcsáti Csukás-laposban egy-egy példányban. Mindkét helyen vizes, zsombékos réten láttuk. Pajzsoscankó — Philomachus pugnax L. A hazai szalonkafélék csaladjának leggyakoribb, mondhatni tömegesen is fellelhető faja. Szinte minden vizes biotóp-típusban találkozhatunk vele őszi és tavaszi átvonulása alkalmával, de átnyaralása sem számít ritka jelenségnek. Kömlő mellett 1980-ban költés gyanúja is felmerült, ám végül nem nyert bizonyítást. Említést érdemel 1980. március 31-én tett észlelésünk, amikor Kömlő és Tiszanána között, kb. 18 óra tájban, mindössze 5 perc leforgása alatt egy kb. 3000 példányból álló hatalmas csapat átvonulását figyelhettük meg. Gulipán -— Recurvirostra avosetta L. A legutóbbi mintegy két évtized során hazánkban általánossá vált a gulipán szétszóródása és megtelepedése az addig nem érintett területeken. Magunk 1980-ban találtuk meg két fészkelő párját a Poroszló melletti régi kubikgödör iszapszigetein. Egy költés volt eredményes, a fiókák felnevelkedtek. A rákövetkező két év során a bő csapadék hatására megemelkedő víztükör ellepte a szigeteket, így a madarak „átköltöztek" egy Tiszanána széli zsombékos, vizes rétre, ahol 1982-ben egy pár költött eredményesen. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a szóban forgó területek távolról sem háborítatlanok. Reméljük azonban, hogy a Heves—Borsodi-síkság folyamatban lévő védelme elősegíti e ritkuló és szigorúan védett madárfaj itteni fennmaradását. (17. kép) Ugartyúk — Burhinus oedicnemus L. Erről az országosan is figyelemmel kisért madárfajról vidékünkön eddig kevés ismerettel rendelkeztünk. Bár Mödlinger (1979) a Heves—Borsodi-síkságon való előfordulását nem ismerteti, Studinka (1957) közli fészkelését. Kutatómunkánk során mind a hevesi, mind a borsodi részen meggyőződhettünk rendszeres költéséről. így megtaláltuk a Pély melletti Ludason, az Átányhoz tartozó pusztákon, továbbá Tiszanána szélén. Ez utóbbi vidéken észlelte Studinka is. A szőrháti pusztán — jóllehet csupán egy párban állapítottuk meg jelenlétét — hiteles adatok szerint 3-4 párban költ. Lényegesen kevesebb adatot sikerült összegyűjtenünk a borsodi részekről, amit az is magyarázhat, hogy errefelé kevesebb a pusztagyep, és terjedelmük is kisebb. Egy pár költését Nagymontaj mellett észleltük, míg egy másik pár a mezőcsáti Csukás szélén húzódó ritkás napraforgó-vetésben telepedett meg. Viharsirály — Larus canus L. Szórványos előfordulásait állapíthattuk meg, főként őszi és tavaszi időpontokban. Minden esetben halastavakon (Gelej en és Kiskörén) kerültek szemünk elé. 1979. november 7-én 20 példányát láttuk a leeresztett tófenék