Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

léseink szerint a legnagyobb egyedsűrűséget a Rima és az Eger-patak mentén mutatja. E helyeken kedvelt tanyái a gátoldalak vízfelőli szélén találhatók (rovarbőség). Aránylag gyakorinak mutatkozott a fürge gyík vöröshátú válto­zata is (L. a. var. rubra). Vízisikló — Natrix natrix L. Kutatóterületünkön eléggé egyenletes elterjedést mutat, de sehol sem számít gyakorinak. A halastavakban, a lassú és sebesebb folyású vizek mentén egyaránt megtalálható, de a vízállásokkal rendelkező erdőkben is előkerül egy­egy példánya. Olykor az állandó vizektől távolabb, akár több kilométerre is elkóborol. Ebből is kitűnik, hogy táplálékának zömét nem a halak képezik. Madarak — Aves Kis vöcsök — Podiceps ruficollis Pallas Nemének legkisebb termetű, és egyúttal legigénytelenebb faja. A halas­tavak mellett a nagyobb, elhagyott és némi növényzettel benőtt kubikgödrök­ben is megtalálja a fészkeléshez és fiókaneveléshez szükséges feltételeket. Ezek mellett mocsarakban, morotvákban is él, de mindenütt csak kisebb számban. Vonuló, amelynek olykor megfigyelhető áttelelését területünkön eddig nem észleltük. Feketenyakú vöcsök — Podiceps nigricollis Brehm A Kevés—Borsodi-síkságon nem tekinthető gyakori fajnak. Költését ez­ideig a tájon még nem észleltük, a megfigyelt példányok csupán a halas­tavakon kerültek szemünk elé, a tavaszi és őszi átvonulás alkalmával. Fészke­lésének hiánya feltehetően életmódjával magyarázható, miután a telepesen költő madárfajok (sirályok, szerkők, csérek) társa, melyek nem, vagy csak rendszertelenül és kis számban szaporítanak vidékünkön. Búbos vöcsök — Podiceps eristatus L. A geleji és a kiskörei halastórendszer jellegzetes fészkelő madara. Meg­figyelték költését a Mezőkövesd szélén található egykori kavicsbánya helyén kialakult tavon is. A két halastavon mintegy tíz-tíz párja él. Vonuló madár. Kárókatona — Phalacrocorax carbo L. A területünkön található halastavak fontos szerepet töltenek be madarunk életében. Ugyanis a Tisza közelében található kisebb-nagyobb fészkelő­kolóniákból többek között ide jönnek táplálkozás céljából, tavasztól nyár derekáig az idősek, később már a szárnyrakapott fiatalok is. Egyszeri, leg­nagyobb létszámú csapatában 45 madarat figyelhettünk meg. A vizek be­fagyásakor vonul csak el. Szürke gém — Ardea cinerea L. Kisebb költőtelepét találtuk meg a gelej i halastavon, de hiteles beszámolók szerint korábban jóval nagyobb létszámban éltek itt. A zöm ma már főként táplálkozás céljából keresi fel a halasvizeket: tavakat, mocsarakat, patakokat

Next

/
Thumbnails
Contents