Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
és vizes laposokat. A kemény tél beálltáig látható egy-egy példánya, de többségük rendszeres vonuló. Vörös gém — Ardea purpurea L. Az előző fajnál jóval kisebb létszámban figyelhetjük meg vidékünkön. Fészkeléséről mindeddig nem győződhettünk meg, az észlelt példányok csak táplálkozás céljából keresték fel a területet. Főként a költés lezajlását követően jelentkeznek, zömmel azévi fiatalok, ami nem meglepetés, ismervén a gémfajok kóborló hajlamát. Vonuló faj, amely aránylag későn érkezik hozzánk és korán távozik. Üstökös gém — Ardeola ralloides Scopoli Jórészt költésének befejezése után látható területünkön. Nem gyakori faj. Kedvelt tartózkodási helye a kubikgödrök alacsony vize, mivel táplálékát az abban élő gazdag rovarvilág adja. Eddig június és augusztus között figyelhettük meg, ami összefügg meglehetősen korai elvonulásával. Az észlelt példányok minden bizonnyal a közeli, Tisza menti gémtelepekről származnak. Nagy kócsag — Egretta alba L. Ez a faj a legutóbbi időkben hazánkban határozott állománynövekedést és ezzel összefüggő terjeszkedést mutat, ám ezideig területünkön nem észleltük költését. A tiszai vegyes gémtelepek tagjaként táplálkozás céljából keresi fel a területet, és a halastavak mellett csatornákban, kubikgödrökben is láthatók példányai. Vonuló, amely azonban a vizek befagyásáig kitart. Kis kócsag — Egretta garzetta L. Tavaszi érkezésétől őszi eltávozásáig gyakran találkozhatunk vele a területen. Nagyobb létszámban sohasem észleltük táplálkozó példányait, amelyek az előző fajokhoz hasonlóan a Tisza mellől jutnak el vidékünkre. Leginkább a kubikgödröknél, vizes réteken és a patakok partján láthatjuk őket, míg aránylag ritkán jelennek meg a halastavaknál (15. kép). Bakcsó — Nycticorax nycticorax L. A Heves—Borsodi-síkság leggyakoribb gémfaja, amely azonban nem fészkel a területen. Hatalmas lészámban költ a tiszai gémtelepeken és vidékünk jelenti számára az egyik legjelentősebb táplálkozóterületet. Szinte minden típusú vizes biotópot elfogad, így nagyobb csapatait is megfigyelhettük a tavaknál, patakoknál és vizes laposokban. Vonuló faj. Pocgém — Ixobrychus minutus L. Legkisebb termetű hazai gémfajunk. Fészkelését területünkön eddig a geleji és a kiskörei halastónál állapítottuk meg, de költését észlelték a pélyi Ludasban is. Ez a kevés számú megfigyelés ellentmond annak az általánosan elfogadott nézetnek, miszerint madarunk — a környezettel szemben támasztott igénytelensége miatt — a kis nádfoltokban, kubikgödrök gyékényes szegélyeiben is mindenütt megtelepszik. Szintén vonuló. • •
