Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Zöld levelibéka — Hyla arborea L. A fás vegetációjú területek jellemző békafaja, de nem ragaszkodik kifejezetten az erdőhöz, így előfordul a kertekben, a bokrosokban és a nádasokban is. Nagyecsér mellett például még a legelőn is találkoztunk egy példányával. Hosszúlábú mocsári béka — Rana arvalis Wolterstorf fi Fejérváry A vöröshasú unkához hasonlóan elterjedt és gyakori faj. Elsősorban a puszták vizes laposait, zsombékos rétjeit jellemzi, de a nyirkos talajú erdőkben is gyakori, ősszel nagyobb számban található a Laskó és a Rima mentén, ahová telelésre gyűlnek össze a környékről. Erdei béka — Rana dalmatina Bonaparte Területünkön főként az egykori magasártéri tölgy-kőris-szil ligetek maradékaira, illetve az ezek helyére ültetett erdőkre jellemző békafaj. Említésre méltó lelőhelyei Borsodivánka, Egerlövő és Szilpuszta. Nem számít ritkaságnak az alacsonyárterek erdeiben sem. Ősszel, amikor telelésre a vizekhez húzódnak, a patakárterek erdőktől távoli részein is előfordulnak. A Laskó alsó szakaszán ilyenkor elég nagy számban találhatók, noha itt nincsenek erdők, ezért feltételezhető, hogy ezek a példányok a Bükkből, illetve a Bükkaljáról sodródnak le. Kecskebéka — Rana esculenta L. Az állandó vizeket igényli, de a patakok erősebb sodrású szakaszait kerüli, bár iszapos beöblösödéseiket egy-egy példány birtokba veheti. A halastavakon, a lassú folyású vizekben és az állandó vizű nagyobb csatornákban elég gyakori. Legnagyobb állományát a halastavak mellett, a Pélyi-fok morotvájában és a Csukás-lapos mocsarában találtuk. Tavi béka — Rana ridibunda Pallas A kiskörei halastó környékén, a Hanyi-ér által táplált szárazbői tavacskán, a nagyobb csatornák mentén, a Csincsében, továbbá az Eger és a Laskó torkolatközeli szakaszán gyakori, de az állandó vizekben mindenütt megtalálható. Általában nagyobb számban fordul elő, mint a kecskebéka, de a különbség nem olyan jelentős, mint a Tisza mellett. Hüllők — Reptilia Mocsári teknős — Emys orbicularis L. A Heves—Borsodi-síkságon meglehetősen ritka faj. A halastavak leengedésekor ugyan előkerül — főként a hálókból — néhány példány, de egyéb vizek közül csupán a nagyobb csatornák mentén elvétve bukkan fel. Pedig egykor az állandó vizű mocsarakban igen gyakori lehetett, hiszen a közeli löszhátak laza talaja a tojásrakás céljaira is kiválóan megfelelt. A mocsarak eltűnésével párhuzamosan a mocsári teknős is egyre ritkább errefelé. Fürge gyík — Lacerta agilis L. Területünkön szinte minden száraz, napos helyen előfordul, de megfigye-