Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

csupán éjszaka aktív. Hazai elterjedése és gyakorisága még nem ismert (13. kép). Kétéltűek — Amphibia Tarajos gőte — Trituras eristatus Laurenti Tavasszal, a szaporodási időszakban az árkok és laposok vizében találkozhatunk néhány példányával, de sehol sem gyakori. A szakirodalomban azt olvashatjuk, hogy a pettyes gőtével ellentétben inkább a nagyobb, mélyebb és hidegebb vizeket kedvedi, területünkön azonban ilyen különbség nem mutatható ki, lelőhelyeik nagyrészt azonosak voltak. Pettyes gőte — Triturus vulgaris L. Az előző fajnál jóval gyakoribb. Legnagyobb populációját az egerlövői erdő mellett, egy zsombékos, könnyen felmelegedő sekély vízzel borított réten találtuk. Kisebb állományát a szárazbői Békás-laposon és a mezőcsáti puszta laposaiban észleltük. Utóbbi helyen, a Csukás-laposban 1980. szept. 6-án egy olyan példányra is rábukkantunk, amely kifejlettsége után sem hagyta el a vizet. Az ilyen esetek nem számítanak rendkívülinek, másutt azonban nem figyeltünk meg hasonló jelenséget. Vöröshasú unka — Bombina bombina L. A legközönségesebb békafajok egyike, amely a települések vizesárkaitól az erdei tócsákon és nedves réteken át a patakokig és halastavakig mindenütt megtalálható. Zöld színű változatát (var. viridis Marián) Pély, Tiszavalk. Tiszabábolna és Egerlövő környékén észleltük, de csak kis számban. Barna ásóbéka — Pelobates juscus Laurenti Ez a békafaj elsősorban a laza, homokos talajú vidékeken gyakori, tapasztalataink szerint azonban kötöttebb talajokon is mindenütt megtalálható, sőt nem tekinthető ritkának sem. Lelőhelyeink: Kisköre, Átány, Szárazbő. Üjlőrincfalva. Egerlövő, Egerfarmos, Borsodivánka, Tiszabábolna, Gelej, Mezőcsát és a „Kishortobágy" több pontja. Legjelentősebb petézőhelye a szárazbői Békás-lapos, ahol száznál több példányát észleltük 1981. március végén, de pusztai vízállásokon, vizesárkokban is gyakorta jelenik meg hasonló célból. Barna varangy — Bufo bufo L. Területünkön ritka fajnak számít. Eddig csupán Mezőcsát és Négyes közelében észleltük. Tapasztalataink hasonlóak a szomszédos Jászságban és némiképpen a Nagykunságban is, viszont a Tisza közvetlen közelében, valamint a Mátra és a Bükk alacsonyabb részein gyakorinak mutatkozik (14. kép). Zöld varangy — Bufo viridis Laurenti A települések belterületén és a széleiken található kubikgödrök környékén gyakori, de fellelhető a puszták vizes laposaiban, az árkokban, a csatornák és halastavak mentén is. A sebesebb vízfolyásokat nem kedveli. A békák közül ez a faj alkalmazkodott leginkább az urbanizációhoz.