Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

kubikgödörben. Az Eger alsó szakaszán, a Rimában és a kiskörei halastó környékén viszont csak néhány példányával találkoztunk. Meni/hal — Lota lota L. A Kiskörei-víztározó feltöltését megelőző időben elég gyakori halfajnak számított a Tisza érintett szakaszán, a duzzasztást követően azonban erősen visszaszorult. A korábbi években a Laskó és az Eger alsó szakaszain is gyakrabban észlelték és fogták, jellegzetes módon, kézzel húzván elő a mederpart lyukaiból. Ma már csak az Eger torkolatában számíthatunk felbukkanására, bár elvétve a kiskörei halastóban is előfordul. Naphal — Lepomis gibbosus L. Az álló vagy lassú folyású vizekben fordul elő, a patakokat nem kedveli. Területünkön a Tiszavalki-főcsatorna egyik mellékágában, a kiskörei halastónál és egy. az Eger vízrendszeréhez tartozó, kiszáradóban lévő öntöző és belvízlevezető csatornában észleltük számos példányát. Süllő — Síizosiedion lucioperca L. Ritka halfaj, ugyanis az apróbb vízfolyásokat nem kedveli. A halastavakban kisebb számban megtalálható, de ezeken kívül csupán alkalmilag jelenik meg (minden bizonnyal a Tiszából) az Eger torkolatában és a Jászságifőcsatornában. Sügér — Perca fluviatilis L. A kisebb folyóvizek iszapos medrű alföldi szakaszainak jellemző halfaja, s mint ilyen, főként a Laskónak a Kiskörei-víztározó által visszaduzzasztott torkolati részén gyakori. Emellett nem ritka a halastavak környékén, a Csincsében és a Hanyi-érben sem. A patakok sebesebb szakaszait nem kedveli, ezzel szemben némelyik kubikgödörben (pl. Üjlőrincfalva) jól elszaporodik. Vágó durbincs — Acerina cernua L. A sügérrel azonos környezetben találtuk meg, de kevesebb lelőhelyen és kisebb példányszámban. Lelőhelyeink: a Csincsének a geleji és a szentistváni szakasza, a Laskó torkolatvidéke és a Jászsági-főcsatorna Kiskörénél. Balon-durbincs — Gymnocephalus Baloni Holcik et Hensel A fajt 1974-ben írták le a Duna csehszlovák szakaszáról. Hazánkban 1931-ben Botta István és munkatársai találták meg a Dunában, majd hamarosan a Tisza tiszafüredi szakaszáról is előkerült (Harka, 1984). A Laskóban 1982 őszén észlelték (Botta et. al., 1983), az Eger-patak torkolatából pedig 1983 szeptemberében sikerült fognunk 7 példányt. A szóban forgó fajt külsőre leginkább magasabb háta és színezete különbözteti meg legközelebbi rokonától, a vágó durbincstól. (Az utóbbi zöldes alapszínét csupán elszórt apró, sötét pettyek tarkítják, míg a Balon-durbincs hátán és oldalán nagy, sötétbarna, szabálytalan alakú foltokat találunk, melyek függőleges sorokká is rendeződhetnek.) Az eddigi vizsgálatok szerint a Balon-durbincs — a rokonával ellentétben — nem társas faj. Nappal rendszerint a kövek, gyökerek között rejtőzködik, s