Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)

rendkívüli munkálatai fáradozásának rekonpenzálása'-t. „Nem lehet tőle megkívánni, — írták, — hogy gyakorta költségek árán annyi fáradtsággal minden renumeratio nélkül magát terhelje." Ezért a megye öt „bonificatió"-ra terjesztette elő.

7ü Az elutasító válasz a „Topographia fluvii Tybisci mappa" mielőbbi teljes elkészítésére adott szigorú utasítás volt.

77 1785 decemberében Lietzner János Abádnál dolgozott, s 17-én onnan küldte működéséről szóló beszámoló jelentését a vármegyének arra a felhívására, hogy ,,a Tisza topográfiai felvételé"-t még azév végéig küldje meg. „ . . . Teljes buzgalommal és gondossággal minden lehetséges eszközt kigondoltam a tőlem óhajtott eredményért a munka leggyorsabb és legjobb véghezvitelére, — írta. — A rendeletre már közöltem, hogy nincsen hatalmamban az akadályokat az útból elhárítani! Eső és zivatar akadályoz, a bekövetkezett áradások miatt, melyek az egész esztendőben vidékünkön felléptek, lehetetlenné tették a rendelet végrehajtását. .. " Ugyan július 27-én a Tiszához Poroszlónál „adjungierte Ingenieur"'-! kapott abban a reményben, hogy az áradások visszahúzódása után dolgozni tudjanak, de a Tisza kiöntései nem apadtak, és továbbra is akadályozták a terep bejárását és a geodéziai felvételek megejtését. (Adjunktusa, azaz segédmérnöke a hivatalára már felesketett Sándor József volt.) Nem tudtak tehát Lietznerék mást tenni, mint ezen idő alatt a Borsod vármegyével való érintkező pontokat határozták meg. 1786 decemberében ez a munka kötötte le a két mérnök minden idejét. Segítségül egy „precticans"-t, azaz gyakornokot is kapott, akivel 1785. július 9-től szeptemberig csupán alig 30 napot lehetett eredményesen az áradások miatt foglalkoznia. Szeptember 1-től pedig egyáltalában lehetetlenné vált minden térképészeti munka. Mivel tehát lehetetlen volt a folyónál dolgozni, az elárasztott területet felmérni, egy 8 mérföldnyi (60,73 km) területen az alappontokat határozta meg, melyeket azután átadott adjunktusának a további munkálatoknál való felhasználás céljából; maga pedig a Tisza kiöntéseinek határvonalát határozta meg. így azután ő 9 mérőasztalnyi lapot vett fel, melyekre a meghatározott alappontokat felvitte. Ahol a terepet „veszély nélkül'' be lehetett járni, minden íven 3—4 fixpontot rögzített. Ügy nyilatkozott jelentésében, hogy amennyiben a helyzet megengedi, az áradások miatt megszakadt térképezési munkát folytatni fogják, sőt azt meg is gyorsítják, és „hiba nélküli egésszé" fogják tenni. A Tisza árjának a visszahúzódása szeptember 6-án kezdődött meg, de azért a folyamnál még nem lehetett ügyködni. Szeptember 14-től azonban további alappontok meghatározására nyílt lehetőség, s azokat is megkapta adjunktusa, akit tájékoztatott követendő további teendőiről. Lietzner a munkába állított Sándor József segédmérnökről jó véleménnyel nyilatkozott: „ . . .nincsen hijjával a szorgalomnak," — írta. Viszont keserű szájízzel állapította meg a vármegye buzgó mérnöke, hogy a tiszai áldatlan állapotoknak "kárát nem sirathatja eléggé". Tanúsíthatja egyébként a folyam okozta károkat, pusztításokat az ugyancsak a helyszínen 76. HmL. IV-l/a. 45. rsz. kötet Nr. 426., 427. 270-271. 77. HmL. IV-8. 2. rsz. Nr. 89. (Helytartótanács, 33199. sz.)