Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)

Igazgatóság majdan a valóságos helyzetről megbizonyosodjék, az iránytű semmiképpen sem elégséges." Megtudjuk, hogy Lietzner János az általa felvett Tisza-térképen „a jix pontok általában a mérőasztal tájolása révén vannak meghatározva, és ezért több további mérés nélküliek, hacsak nem valami különlegesen szükséges körülmény merült fel, például ott, ahol a térképszelvények összekapcsolódnak. Aki ismeri ennek a műszernek a változékonyságát (..mutatio"), pontosságot alig vár tőle, de e változékonyságtól eltekinteni emberileg lehetetlen, hacsak nem az iránytű tengelye valóban a leghelyesebb irányban áll s ha abban a helyzetben nincsen valamivel akadályozva. Amennyiben a műszer állása „directe" megfigyelhető, úgy 9—10 perc különbségű eltérés nem mutatkozhat. De nagyobb távolság bemérése során már számottevő befolyással bír, s ennek a szakértő mérnökök előtt közismertnek kell lennie." Ezért a Lietzner meghatározta alappontok irányául nem akármiféle meghatározások jöttek számításba, mivel, — mint írta, — „iránytű alkalmazása esetében, nagyobb távolságoknál néhány mérföldnyi eltérés mindig megmutatkozik." Ennek következtében nem fogadta el geodéziai felmérése során az iránytű által csupán egyszer meghatározott irányokat. „Ezért, hogy az eljárásom biztos legyen, — írta, — a mérőasztalon leghasznosabban négy trigonometriailag meghatározott, kimunkált pontot veszek fel. Az iránytű használata ezen fixpontok tájolásáról tájékoztat, de csak az így felvett négy adat középértékével számolok; s úgy találtam, hogy ezzel a módszerrel helyesen oldható meg időmegtakarítással a tájolás során a fixpontok meghatározása." Lietzner János e jelentésének becses mellékletét képezi a Tisza-térképezés céljára már beszerzett, továbbá beszerzendőnek ítélt műszerek („instrumentae mathematice") listája. Geodéta térképfelvevő munkában. (1780—1782.) Az egri Liceum, Tanárképző Főiskola) vizsgatermének freskóján. 48