Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)
amikor tudniillik munkája zömét végezni tudja, — el van foglalva az utakkal és a hidakkal, mivel Heves és Külső-Szolnok megyében sok járás van. Sőt rendszeresen el kell készítenie az áradásokra vonatkozó vizsgálatokat, a különböző terveket, a szintezéseket, valamint a „hydrotechnikai táblázatok : '-at is. Felvetette azt a kérdést is. hogy vájjon kap-e majd kisegítő társakat a felmérési munkához, valamint a térképezésben eltöltött ideje után napidíjat? Lietzner János Ígéretet tett a vármegyének, hogy amennyiben a nagy munka elvégzéséhez szükséges bért biztosítani tudják, úgy a geodéziai felvételeknek, illetve a térképek elkészítésének nem lesz akadálya. Jelentésében érzékeltette, hogy ha a megye magáévá teszi jelen tudósítását, „minden, munkát és költséget, nem lévén azok hiábavalók, elvégzendőnél: ítélem." De hozzátette, hogy természetesen csakis abban az esetben, ha a szomszédos tiszai vármegyék, vagy más, a ..hydrotechnikai tudományban járatos férfiak" a királyi biztosság felügyelete alatt a segítségére lesznek, akik a Tiszának a Dunába való torkolatáig maguk között a munkát és a térképezéshez szükséges ..fix pontok" előzetes kitűzését is elvégzik. A geodéziai felvételi munkálatokat azonban minden vonatkozásával egyetemben a vármegyékkel kölcsönös egyetértésben kell majd elvégezni. Lietzner elvárta jelentésében a királyi biztosság ,,rejlexiói"-t az egész Tiszára vonatkozó szabályozás lehetséges, vagy lehetetlen volta felett.^ A Helytartótanács a továbbiakban, bár nem is válaszolt Lietzner János jelentésére, láthatóan egyre intenzívebben foglalkozott a Tisza-szabályozással, illetve annak alapját képező folyam térképe elkészítésével. Ezért 1782. június 4-én újabb leirattal keresték meg a megyét, ismételten sürgetve a Krieger Sámuel által elrendelt Labore, Latorca, Ung, Bodrog és a Tisza szabályozásához elengedhetetlenül szükséges „ellenőrzött" és már „kijavított" térkép felküldését. De ezen túlmenően már elrendelték annak a kimutatását, hogy a munkálatok költségei mennyiben terhelték a kincstárt s az egyes földesurakat; továbbá, hogy mennyi haszna lesz a folyam szabályozásának. Táblázatban pedig kimutatni rendelte az áradások elöntéseitől megszabadítandó földterület nagyságát holdakban. A Tiszát hajózható állapotba kell hozni és az akadályokat kincstári, magánés közköltséggel kell eltávolítani. A hóolvadások és a nyári nagy esőzések nyomán ugyanis rendszeresen hatalmas víztömeg önti el a Tisza menti síkságot. A Helytartótanács fontos és elsődleges feladatként jelölte meg a Tisza medréből a hajózás akadályait jelentő veszélyes fatörzsek eltávolítását, valamint a helyzetnek megfelelően a káros hajómalmoknak megfelelő helyre való áthelyezését, vagy épen megszüntetésüket. Egyes helyeken a folyamba bedőlt fatörzsek 2-3 ölnyire (2-3 m) emelkednek ki, és emberemlékezet óta felhalmozódtak, feltorlódtak a mederben. Királyi rendeletre ugyan korábban már több ezer jobbágyot rendeltek ki a fatörzseknek a Tisza medréből való kivontatásra. s bár sok akadáyt sikerült is megszüntetni, de az újabb áradások újabb fatörzseket sodortak helyükre, s ezek. — akárcsak korábban. — ismét megtöltötték a folyam medrét. Meg kell jegyezni, nem csupán az áradások sodorták magukkal az északi-északkeleti vármegyék hatalmas erdőségeiből elhullott fatörzseket, 17. HmL. IV. l/b. Nr. 1782:335.
