Dvoráková, Jaroslava: Európa szecessziós kerámiái (Eger, 2001)
ette a mázat. Ilyen eljárás volt a mechanikus úton, pl. homokkal történő koptatás, vagy a vegyi úton történő maratás, esetleg a mázba kevert speciális adalékanyagok alkalmazása. A szecessziós kerámia azonban néha, a máz nemességével kontrasztba állítva, érvényesülni hagyta a cserép nyers durvaságát is. A szecessziós kerámia formája, díszítése és felületi kezelése felfogható úgy, mint egy nemes egység, hiszen a megoldási módok mindig összhangban álltak az adott alapanyaggal. A legfinomabb porcelánok a formák klasszikus plaszticitása ellenére sem találhatták meg az utat minden társadalmi réteghez a gazdagon szú nezett, művészileg igényes kivitelű kőedények mellett. Annak az intellektuális művészetnek a kézművessége, mely elfogadta a síkszerűséget, de élvezetét lelte a görbékben, a szétszórtságban, eltűnésben, tehát amely elismerte az egyszerűséget, de ellenkezőjének a szépségét is, nem helyettesíthette teljes mértékben az addigi termékeket. A széria kerámiának alkalmazkodnia kellett a fogyasztók széles rétegének ízléséhez, így a meggazdagodottak ízléséhez is, akik előnyben részesítették azokat a kerámiákat, amelyek felületét elárasztották arannyal és kobalttal. Ezek nagyrészt kézi munkával készültek, de nemcsak az egyediségük miatt kedvelték őket, hanem az áruk miatt is. Ez a luxusra, gazdagságra törekvő játszadozás “csodálatosan csúnya” termékek létrejöttét eredményezte, amelyek formálisan ugyan illeszkedtek az új szemlélethez, de a lényegüket, lelkületűket tekintve teljesen idegenek voltak a szecessziótól. Az akkori piaci viszonyok jellemzője volt, hogy párhuzamosan több gyár műtermének művészi színvonalú termékei mellett egyszerűbb kivitelű szériacíkkeket is gyártottak. A századforduló kerámiaművességét áttekintve először a legjelentősebb angol, francia és dániai gyárak termékeire és azok hatására kell figyelmet fordítanunk. Az 1880-as években az angol keménycserép gyártás a fejlődés élvonalában állt, így a szigetország kontinens felé irányuló kereskedelme erősen befolyásolta az efféle kerámiák előállításának fejlődését. A plasztikus formázás, a kőedény lágyvonalú mintázásában megszokottá vált stilizált természeti motívumok, az alacsony hőfokon olvasztható színes mázak, a keleti ihletésű egyszerű formák és díszítmények használata bebizonyította, a keménycserép formázásának és díszítésnek széles lehetőségeit. A francia szecessziós kerámia dekorjára a naturalizmus volt a jellemző. Miközben a díszítés esetében korlátlan szabadsággal bántak a természeti motívumokkal, a kompozícióban sem törekedtek a szimmetrikus megoldásokra. Az új technológiai eljárások változatosságának kihasználásával a plasztikus díszítés, az absztrakt stilizálás, a keleti vagy népi hagyományoktól ihletett motívumok számtalan megoldásával találkozhatunk. A kísérletezések során felfedezett redukciós kémiai eljárások alkalmazásával olyan termékek készülhettek, amelyek felszíne a színek széles skálájában játszott és a legváltozatosabb alakzatok kialakítása révén leginkább megközelítették a természet formáit. Jó példák erre E. Lachenal művei, aki kőedényeit plasztikus naturális motívumokkal díszítette, mely motívumokat gyakran kombinálta bársonyos felületű mázzal, ám e műveit kompenzálták hatalmas földszínű vázái, melyeket színes mázzal borított be. A koppenhágai királyi porcelángyár fedezte fel az európai kerámiaiparnak a máz alatti színek finom pasztelles árnyalatainak készítési módját. Az ún. sómázakkal előállított díszítéseket először
