Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)

hanem a hasonló gyakorlatot őrző Cibakházán és Kuns ze nt márt o nb an is itt nyílott tér a versfaragáshoz értő emberek számára, virrasztó énekek aktualizálására, halotti búcsúztatók írására. E tevékenység során természetesen felhasználták a korábbi korok halotti énekeskönyveit vagy más egyházi énekgyujteményeket.

10

^ A leghíresebb csépa

i énekes emberek, búcsúvezetők, énekírók és énekgyújtők tevékenységéről az ünnepi szokások bemutatásánál Barna Gábor emlékezik meg. A c

sépai temető mai képén /21. kép/, a ma és a közelmúlt temetkezési gyakorlatán a családi és a soros temetkezés egyfajta keveredése figyelhető meg. De ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy van egyfajta vagyoni, társadalmi elkülönülés is a temető elrendezésében. A temetői kereszthez vezető főút mellett - a csak részben megvalósult 1938. évi rendezési tervnek megfelelően is - a legnagyobb s legvagyonosabb csépai családok sírboltjai, kriptái láthatók /

Czucz

. Palotai stb./. /22. kép/ E családok állíttatták a temetői kereszthez vezető út mellé a stációs képeket, amelyek egyúttal a család sírkeresztjét is díszítik. Az elmúlt évtizedeket kivéve vallási elkülönülés volt a temetkezés rendjében. Külön temetője volt a kis létszámú evangélikusságnak és zsidóságnak, amelyek azonban területileg összefüggtek a katolikus temetővel. A régi evangélikus temető területét vették igénybe az I. világháborús hősi emlékmű /23. kép/ felállításához. A szűkebb környékben szinte egyedülállóan, napjainkig élő gyakorlat Csépján a lobogós /zászlós/ temetkezés

. /24. kép/ A temetésnek ez a formája a hagyomány szerint kijár minden egyháztanács tagnak, ill. a Rózsafüzér társulatok elhunyt tagjainak. Ez utóbbiak temetésekor az elhunyt társulatából fáklyások haladnak a menet élén a jelképes nagy rózsafüzérrel. /25. kép/ Ide, a szélesebb értelemben vett halottkultuszhoz kapcsolható a halottlátó alakja, tevékenysége is. Mészáros Mihály

, a csépai szentember, Léleklátó Miska bácsi mind a mai napig leghíresebb alakja Csépa történetének. A róla szóló történetek, képzetek részletes ismertetése azt mutatja, hogy alakja megegyezik más vidékek halottlátóiéval. A kutatás eddigi egyértelmű tanúsága szerint - bár a halottlátó szórványosan az egész magyar nyelvterületen ismert - a képzetkör legintenzívebben a palócnak tartott területen található. Kézenfekvőnek látszana egyértelműen a tudott palócföldi származással magyarázni Mészáros Mihály jelenlétét és tevékenységét. Ám véleményünk szerint - s emögött a származás ténye ott lehet - sokkal inkább a hasonló tudati, műveltségbeli körülményekkel érvelhetünk, amelyek legfontosabb összetevőjének az intenzív vallásos népéletet tartjuk, amelyben hosszú ideig szerepe volt a licenciátusnak, majd ezeknek 109 az utódjainak, a búcsúvezetőknek, énekes embereknek és szentembereknek. 7 Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy létezhetett egy magukkal hozott halottlátó képzetkör, e nagyobb hagyománykör részeként

0

110 A csépai ünnepi szokás

hagyomány nem olyan színes, mint ahogyan azt a kutatások megindulásakor vártuk. Ugyanakkor eléggé egységesnek látszik, amelyben helyi variációk alig vannak vagy nincsenek. Meglepő viszont, hogy e viszonylag kis létszámú /kbo 2o500 lelkes/ településen egyes családok, csoportok között jelentős eltéréseket tapasztalunk. E különbség egyes szokások vagy szokáselemek hiányában, ismeretlenségében nyilvánul meg. Emögött a sok helyről származás, a nemes és nemtelen családok, rétegek egykori különbsége, ill. a szokások megvalósításához szükséges anyagi körülmények különbözősége /gazda - cseléd ellentét és különbség/ húzódhat meg. Azt mondhatjuk, hogy egymás mellett több - de legalább kettő - szokásrend élt Csépán

, amelyek emléke a mai napig megfogható. Nem arról a különbségről van csupán szó, amely ugyan önmagában is figyelemre méltó, de nem egyedülálló jelenség, hogy ti. a módosabb /jórészt egykor nemes/ családok felhagytak bizonyos szokások gyakorlásával, amelyek - megítélésük szerint - nem voltak összeegyeztethetők vagyoni, társadalmi helyzetükkel. Főleg az adománygyűjtéssel együttjáró dramatikus játékok sorolhatók ide /pl. a betlehemezés, ün-