Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
lést. Ha meghalt az anya vagy a gyermek, nem vontak felelősségre senkit. Később ezt is szigorították. Ha meg is született a gyermek, akkor is kihívták a bábát, mert ellenkező esetben megbüntették őket. Bár esetenként felkeresték az idősebb bábákat is, de inkább ők kérdeztek s vásároltattak velük, hogy a bábatáskában meglegyen minden az ellenőrzés során. Lelkiismeretességétől függően már volt, aki gumilepedő t is használt, míg mások a háziaktól kért ollóv al vágták el a köldökzsinórt és cérnával kötötték el. Tehát a legalapvetőbb eszközökről sem gondoskodtak. Tevékenységük nemcsak egy falura korlátozódott, hívták őket a szomszédos településekre is. Görög Károlyné 1929-től 1953-ig magánbábak ént dolgozott, ezután nyugdíjazásáig /1956/ ő volt a községi bába . Rajta kívül még négy bába működött az akkor körülbelül 550C lelket számláló Osépa községben. Görögné jó hírét mutatja, hogy a tiszaug i Steer méltóék nál /méltóságosaknál/ az 1933-ban levezetett szülés után egy hétig ott tartották, amiért 100 pengőt kapott. Amikor magánbába volt, a szüléseknél nem kért semmit, de mindenki fizetett. Igyekeztek egymást túlszárnyalni. 10-30 pengőt kapott egy-egy szülésnél. Miután /1933/ kinevezték községi bábának, fizetését az államtól kapta - emlékezete szerint 60 pengőt. De a családok még ezután is adtak pénzt, ki-ki tehetségéhez mérten. Nyugdíjazásakor /1956-ban/ fizetése 702 forint volt. Lapocsinét Cibakházá ról szintén elhívták a szomszédos településekre / Tiszaföldvár, Tiszainoka , Nagyrév stb./ is. Sváb Gyula birtokán, a Sárszeg nevű uradalmi majorban több sokgyermekes család lakott. M 01y gyakori volt ott a szülés, hogy nem győztem odajárni. Kénytelen voltam egy öregasszonyt kioktatni, hogyha nem érkeznék időben, tegye a dolgát." Lapocsiné községi bába fizetése 1921-ben 50 pengő volt. A szülésnél a szegényebbek nem fizettek semmit, nem is fogadta el volna tőlük. A gazdagabbak, az intéző, a számtartó 0,5 q búzát adtak bábabérk ént. /A búza ára 5-6 pengő volt./ A módosabb falusiaktól 3 pengőt- kapott. Az 1930-40-es években is 50 pengő volt a fizetése, de a családok már többet adtak természetben vagy pénzben, mint előbb. A szülőotthonban mindenki maga fizette a bábabért, de államosítása után fizetését az államtól kapta. NEMI FELVILÁGOSÍTÁS, MAGATARTÁS Az adatközlők egybehangzó véleménye, hogy vidékünkön a paraszti lakosság körében nemi felvilágosítás egyáltalán nem volt. Az alant felsorolt esetek mind ezt példázzák. A szülők szerint szégyen volt ilyen dolgokról beszélni. Amennyiben a felnőttek ilyen témába kezdtek a gyermek előtt, leintették őket. „Az én apám nem csókolta vóna meg az anyámat előttünk." A lányokat a bálba gardemamák kisérték, akik vigyázták és őrizték őket. Előfordult, hogy egy-egy lány - főként a cselédek - kiséret nélkül is elmentek, de lehetőség szerint lánypajtás ok összefogva, csoportosan. A kisérő nélküli lányokat rendszerint megszólták. Görögné kb. 12 éves lehetett /iskolahagyott kor/, amikor szeretett volna elmenni a padkaporos vagy tambura bálb a. A belépődíj egy tojás, illetve néhány krajcár volt. Az apjától kéredzkedett, de az nem engedte el. Ellopott otthon egy tojást, szépen felöltözött és azt hazudta, hogy megy a templomba, mert így elmehetett. Az ablak alatt bújva ment el, mert a templomba ellenkező irányba kellett menni. Apja gyanította hová megy, kileste és utána ment. Alighogy belépett a szobába, apja máris ott termett. Az apja megszidta: tiTudom én, mit játszanak ott! Haragszomrádot ! Ugyan miért? Hogy zálogot vegyenek, legyen mit kiváltani, legyen ok a csókolódzásra." Ilyen helyre nem mehetett többet.
