Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
Egy másik családban az anya sokat betegeskedett, ráadásul csípőficamos is volt. „Azt mondták, hogy az anyja szétszedte, azon tanult boszorkánykodni, utána pedig nem tudta jól összerakni." Az anya szennyeseit ezért a gyermeklány mosta, aki a véres ruhákért szemrehányást tett neki. „Azé véres a ruhája, mer emberrel hál." Édesanyja elintézte avval, hogy majd lesz neked is. Egyszer meszelés alkalmával egyre sűrűsödtek vizelési ingerei, és a vér végig szaladt a lábaszárán. Az anyja észrevette és mondta: nNa ugye, nem kell emberrel hálni, hogy ez bekövetkezzék! Magyarázatot nem fűzött hozzá, evvel el volt intézve." A menstruációról nem világosították fel lányaikat, de ők is eltitkolták szüleik előtt. Legfeljebb lánypajtásaikkal beszélgettek a havibaj ról, a tisztulás ról. Megjött az ünnepem - jelentették ki egymásnak. A férjhez menő lányokat sem világosították fel. A gyerekeket „a gólya dobja be a kéményen", mondták a kisebbeknek. „Tizenöt éves jány vótam, az anyám lebeteged ett, de én nem tuttam mi baja! Nem okosított fel senki, én se beszétem a jányaimmal. Az asszonyi életru senki nem világosított fel, akkor sose mentem vóna fírhé. Munka közbe beszégettünk az urammal, ő hozta szóba a vérzést. Hát én majdnem elájútam, hogy tuggya ő ezt férfi létére?" uA mi időnkben a férfiak sokkal nagyobb tiszteletben tartották a lányokat. Nem mertek előttük csúnyán, kétértelműén beszélni. A legények is vigyáztak tekintélyükre, ha a lányok körében sikert akartak elérni." ..Udvarláskor mindig a férfiak kezdeményeztek, a lányoktól, illetve szüleiktől azonban erre engedélyt kértek. A lányok igenlő válasza csak szülői beleegyezéssel történhetett." A jegyváltás már szorosabb kötődést, lekötelezettséget jelentett. Esetenként a férfiak már több jogot követeltek maguknak, és bekövetkezett az, amitől az anyák féltették lányaikat. Pedig az intő figyelmeztetés elhangzott: „A becsületre vigyázz, mert abból csak egy van!" A lányok őrzése elsősorban az anyák feladata volt, botlás esetén mindkettőt elitélték. A szülők titkolózása, tiltása ellenére az azonos korúak és neműek azonban egymás között beszélgettek a témáról - már amennyit ők is tudtak. A nők nagy része félt a házasságtól. Talán az örökös szorongás, a terhességtől való félelem okozta-e vagy az akkori nevelési mód, nem tudnak rá magyarázatot adni. TERHESSÉG. A házasságkötést általában hamarosan gyermekáldás követte. „Nem tuttuk mink azt hogy lesz, csak gyütt. Hamarább gyün egy gyerek, mint egy ruha. Az asszonnak az a sorsa!" A terhességre a vérzés elmaradásából következtettek. „Az elsőnél még azt se tuttuk mi van, csak a másodiknál lettünk okosabbak, akik fineszes ek vótak, rendszeresen jegyezték a vérzést a naptárba. Ha elmaratt, mingyá mentek az orvosho vagy ahhó, aki elintézte a bajukat." A másállapotban lévő asszonyra a következő kifejezéseket használták és használják: állapotos , terhes , viselős , vagy pedig áldott állap otban van . Napjainkban a kismama kifejezést használják leggyakrabban. A megkérdezettek egybehangzó véleménye, hogy gyerek nélkül nincs értelme az életnek. „Mijé gürcölünk? A gyerekeinknek." Általános vélemény, hogy a terhesség alatt az asszonyok megifjodnak, megszépülnek. Az asszonyok féltek a sok gyermekáldástól, de még jobban a meddőségtől. A nagyobb birtokosok féltek a felaprózástól, a szegények a nincstelenségtől. A szegénység miatt nem volt szükség több éhes szájra. Annak örültek, ha minél később lett a gyerek. A menyecske könnyen megkapta: nem tudtatok még várni ? Nem az újszülött jelenléte zavarta a családot, sokkal inkább az, hogy a menyecske egy időre kiesett a külső munkákból. „Anyósom célozgatott, hogy mán megin
