Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
Ha egyszer egy sereg fölkel, régen meg van írva, Nem vígad a magyar, soha többé sírva. Most bajtársak ki ki nyújtsa föl a kezét, Mondjátok utánam, a sereg esküjét, Hogy szívvel lélekkel, hűbarátok lesztek, Nekem vezéreteknek engedelmeskedtek. Mi ezennel ünnepélyesen fogadjuk, Hogy önként, minden kényszerítés nélkül A sereg katonái leszünk. Éhen szomjan, étellel itallal szolgálunk A vendégeknek és fővezérünk parancsait Követjük és neki engedelmeskedünk. Most pedig bajtársak, kik esküt tettetek, Mulassatok egyet, csak hogy vigyázzatok, Ha szavam halljátok, sorakozzatok." E szöveg, mely Kacsinta János vőfély kéziratos füzetéből származik, kis eltérésekkel együtt megtalálható a Vincze Gábor-féle Vőfénykönyvben. Valamennyi csépai , de a környező települések vőfélyei az utóbbi évek kivételével rendszeresen szintén kisebb eltérésekkel - elmondták e verset. /Tiszasas on Koszorúslegények ava tása, Cibakházá n Ételhordó legények verbuválása címen tartják számon a vőfélyek/. Azért esett e szövegre a választásom, mert míg egyes ételbeköszöntő formulákat az Alföld más tájain, sőt a palócoknál is ismernek, az ételhordó legények verbuválását sem az „Alföldi Vőfénykönyv", sem a „Vőfény és Hásznagykönyv" nem írja le. A lakodalom leírások nem közlik sem a Nagykunságból, sem a Jászságból, de a palóc la kodalmakról szóló munkák sem említik. 1 ^ A lakodalomnak ez az egy motívuma tehát jól körülhatárolható: a Tiszazug területén elterjedt / Csépá n ugyanúgy, mint a többi katolikus vagy református falvakban/. A csépa i lakodalmakban egy vőfély van, akinek felkérése a vőlegényes ház fel adata. Többen emlékeznek azonban még arra az időre, amikor még két vőfély szolgált Egyiket a menyasszonyos ház fogadta, a másikat a vőlegényes ház. „Egyik a lány vőfénye, másik a fiú vőfénye." A feladatok közti különbségeket azonban már nem tudják meghatározni, mivel gyermekkorukból származó ismeretanyaguk inkább csak múló látványként rögzült ma élő adatközlőinkben. A kisvőfély a századforduló táján maradt ki a csépa i lakodalmi tisztségviselők közül. Valószínűnek tartjuk, hogy a két vőfély állításának szokása adja annak a magyarázatát, hogy e területen specialisták is voltak és a rokonságból is kerültek ki vőfélyek. Míg az előbbiek a nagyvőfély , az utóbbiak a kisvőfély szerepet kapták. Az egy évtizeddel ezelőtt végzett gyűjtés alapján a Szolnok megye Néprajzi Atlasza a Tiszazug több településén rögzí tette a két vőfély ismeretét / Cibakháza , Tiszaföldvár , Szelevény , Csépa , Tiszasas , 20 Mesterszállás , Nagyrév /. Ma mar csak Csépan és Cibakhazá n emlékeznek a kis- és nagyvőfélyre. A századfordulói állapotot rekonstruálva a megye jászsági és Tiszamenti településein sikerült a két vőfély jelenlétét rögzíteni. Azonban a Nagykunságban már a századfordulón is egy vőfi /a terminológia is itt tér el leginkább/ szolgált. A megyén kívül azonban nemcsak a palócoknál, de a Dél-Alföldön /Kiskun21 ság, Hódmező yásárhely / is ismert a két vőfély. A vőfély személyének kiemelése vőfélyjelvényekkel történik. A menyasszony után ő van leginkább feldíszítve. Bal mellén a menyasszonytól kapott fehér, és a koszorúslányoktól kapott színes selyemszalagok , mirtuszvirág , esetleg zsebkendő vagy kendő , a kezében borral teli kulacs, rajta két vőfélykalács díszlik. /4-5. kép/ Kendőt ma már a csépa iak alig adnak a vőfélynek. A szelevény i és a tisasss-
