Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
gukat újabb és újabb versekkel bővitik, az egyes verssorokat az alkalomhoz illővé alakítják. Dolgozatunk nem vállalkozhat a Gsépá n ismert összes vőfélyvers közlésére, elemzésére, de még egyetlen vőfélyvers ismeretének bemutatására sem. Mindössze egyet emelünk ki: az ételhordó legények verbuválását. 17 Etel hordó legények köszöntése ' Tisztelt násznagyuram, ismét megjelentem, Van már hadseregem, ezennel jelentem. Most már kiállhatok a csatamezőre, Törökkel, tatárral, véres mennyegzőre. Amíg ezt a tábort össze verbuváltam, Szép magyar hazánkat egészen bejártam... Harcban edzett hősök, akárcsak én vagyok, Vizsgálja meg őket tisztelt násznagyuram! 1. Ez a két dallia, Attilának vére, egy kicsit sántít a bal tyúkszemére. 2. De már ez a másik talpig derék legény, kedves eledele a túróslepény. 3« Ez a vitéz pedig Árpád unokája, ha szól a muzsika, recseg a bokája. Szereti a kártyát és a boros üveget. 4. Ez a magyar itt lent, Botond nemzetsége, halvány egy kissé, de van egészsége. Tréfálkozni vele nem is igen merek, nyúlszivü a lelkem, azonnal pityereg. 5. Ennek az őse Kinizsi lehetett, iilert még mióta él egyszer sem nevetett. Olyan savanyúan áll mindig az orcája, mint; ha török császár lenne a gazdája. 6. Ez Rákóczi fajta elszánt kuruc gyerek, sokszor úgy elalszik, hogy beköpik a legyek. Él, hal a lányokért, persze csak titokban, Kitűnően táncol, maga egy sarokban. 7. Ez bátor gyerek, meg is látszik rajta, akkora a feje, mint az üres pajta. Bajusza sincs neki, de az is lesz mondhatom, ha lekvárral keni a pofáját vastagon. 8. Ez már nem is tudom kinek a maradványa, bajos felismerni, holló-e vagy kánya? De annyit látok, hogy kétöles a szája, Bánom, hogy két zubbonyt nem adtam rája. 9. Tessék megnézni, milyen pofát vágott, pedig ő ette meg a konyhában a fánkot. Szépen vagyunk öcsém, oda a becsület, nézd meg a sok lányt, szemedbe kinevet. 10. Hát te részeg disznó, így rukkolsz ki nekem, pedig tebenned volt minden reményem. Mikor mozsdottál meg, talán a nyáron? Állj egy kissé hátrább, hogy senki sem lásson. Uraim, tehát ismerik seregem, amellyel a törököt, franciát megvertem.
