Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
A családi állapotot figyelembe véve 1780-85-ben Csépán 72 legény-leány házasság köttetett, 4 legény özvegyasszonyt vett feleségül, 10 esetben özvegyemberhez hajadon ment feleségül. Ebben az időszakban 7 özvegyasszony-özvegyember párt eskettek össze. V A párválasztás nemcsak a fiatal családja, de a rokonság, sőt a közösség ügye is volt. Az egész falu számon tartotta, kik az eladósorban lévő lányok és a házasulandó legények. A fiatalok és családjuk döntését gyakran mások is befolyásolták. Elsősorban rokon- és ismerős asszonyok kommendált ak: tt Jó lenne ez a fiú neked!" „Nekem is az ángyom segített az ismerkedésben." HÁZTŰZNÉZÉS A háztűznézést csak exogám házasságok esetén tartották szükségesnek a csépaiak. A fiatalok szülei egy látogatás keretében igyekeztek megvizsgálni, hogy milyen anyagiakkal rendelkezik a másik fél. A háztűznézés gyakrabban a lány szüleinek a legény házához történő útját jelentette, de fordítva is előfordult. LÁNYKÉRÉS A fiú szándékát a lány szülei először a saját gyermeküktől tudták meg. Ezen puhatolózás után került sor - általában vasárnap - a lánykérésre. A két világháború között leggyakrabban egyedül ment kérőbe a legény. Ritkábban azonban még a korábbi gyakorlat is előfordult: leendő násznagya kisérte el erre az útra. Az 1880as évek előtt a Nagykunságban is ez volt a gyakorlat. 6 A Nyírségben és a Hajdúságban is „A kérő rendszerint a legény keresztapja, nagybátyja vagy nős bátyja... Amig a Kiskunságban is a násznagy feladata a kérés, a Tiszántúl déli részén áltara Iában egy asszony /a gügyü vagy a ködmönös asszony/ végzi e teendőt. Olyan lánykérésről is tudnak a csépa iak, hogy a legény anyja és testvére jött kérőbe. E más szokást gyakorlók azonban Tömörkény be akarták feleségül vinni a lányt. A szőlőben lakó szegényebb legények komájuk kal mentek lánykérőbe. A legénybarát mondta el jövetelük célját. Jelenlétét egyféle biztosítéknak tekintették, ezen eseménynél „ő olyan tanúféle, mint az esküvőn a násznagy*'. A választ a lány szülei vagy rögtön megadták, vagy azt mondták: „majd meggondoljuk". Arra is van adatunk, hogy arra hivatkoztak nemleges válasz esetén, hogy „nincs még kész a stafírung". JEGYVÁLTÁS, KÉZFOGÓ, ELJEGYZÉS A lánykérést hamarosan követte az eljegyzés. A házassági igéret megpecsótelésének aktusát a jegyváltás , kézfogó , eljegyzés terminológiákkal jelölik a vizsgált faluban. A jegyváltás és a kézfogó között különbséget tesznek. A jegyváltás alatt elsősorban a jegyajándék beszerzését és átadását értik. Kézfogónak pedig a jegyajándékok kicserélésére szervezett ünnepséget nevezik. A tehetőséggel is öszszefüggésbe hozzák ez utóbbi fogalmat. „A 30-as években lett divat a kézfogó. Kézfogót a vagyonosabbak tartottak." Napjainkban az eljegyzés terminológiát használják. A palócoknál ismert kendőlakás szó itt ismeretlen. Csépa i adatközlőink többsége fiatal korában már gyűrű t kapott jegyajándékként. Általánosan ismert azonban a kendő jegyajandékként való funkcionálása is. A lányok kaptak elsősorban jegykendőt , de ismert az a forma is, hogy a fiú és lány is ad jegykendőt a másiknak. A lány egy fejrevaló kendőt /piros vagy fehér delin-
