Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Kakuk Mátyás: Csépa nyelvjárási sajátosságaiból
6. Az ikes igék -ik toldaléka néhány esetben elmarad: Mikor a gyerek fejlődik , a szeplő már el is múl . Tapasztaltam még az alkud alakot és néhány esetben a -z képzős igékben: gondolkoz , pipáz . A birtokos személyragozás : Az egyes szám 3» személyben az -a, -.ja; -e, .je változat használatos. A veláris szavakban általánosabb a -J.-S változat: ablakja , asztagja , a palatális változatban mindkettő: tezsvére ~ tezsvérje , zsebe ^ zseb je , de továbbragozott alakban csaknem mindig -j_-s: tezsvérjit , zsebj it. Az annya , a pj a a köznyelvi ragtalan alak helyett is állhat: annya nem gyün haza többet . A névszói toldalékok : 1. A -hoz, hez , höz ragok közül a -hó, -hő az általános, néhányszor azonban jelentkezik a -he, -hö változat: Fercsihé , Erzsijékhë , Erzsijékhö , még ritkábban a höl : tehénhöl , s egyszer hallottam tűszhön alakot. 2. A kor jelentésében ritkán szerepel a -ba, -be a következő szavakban: karacsoba, huzsvédba , pünközsbe ; aratázsba , csíplézsbe ; éfélbe , csak: hajnalba s ritkán az -n is: tavaszon . 3. A nal , -nel helyett gyakori a -tói , -tői : tűlem fijatalabb . Liditű szebb , és előfordul a ról , röl : koromrú fogyást ,koromnál fogva'. 4. Az -á, -_é lativuszi rag v nélküli alakbari is előfordul: kínyesőé ^/ kinyesője vát , ill. a rag előtti msh. nem geminálódott alakban is hallható: az é válik ,azzá', míg a fekete föld sáré nem válik /é/. Ugyancsak archaikus vonás, hogy a geminálódott alak sem illeszkedik mindig: homokké vát , de: ojanná marad . 5. Különösen határozószók végén változatos funkcióban szerepelnek a különböző ragok, főként a -t az -n helyett: igényest , innent ~ innest ~ innét , hunnat , kísűbbet , l egest ,rögtön'; attulantú fogyást . 6. A leg- felsőfok jelének let- alakja a tervszerű gyűjtés során nem fordult elő, egy váratlanul betoppanó szomszédasszony a letnagyobb szóban azonban ejtette, de kérdésemre már ő is £-vel ismételte meg. A gyűjtés előtti években többször hallottam. Közvetlen rákérdezésre a következő alakokat ismerősnek minősítették adatközlőim: letalább . letinkább , letjobb , letnagyobb . letszebb és letisleg-, de véleményük szerint mindig -g-vel hangzottak a következők: legbarnább , legkutyább . legrosszabb , legsósabb . Az igei toldalékok : 1. Az ikes igék kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 1. személy alanyi ragozásában a személyrag mindig -k: alszok , eszek , iszok , mè'gmozsdok stb. A feltételes mód, jelen idő, egyes szám 1. személy, alanyi ragozásban: alunnak, innák , még moz sd aná k, ennék , 3. személyben pedig: alunna , inna , mëgmozsdana , enne. A felszólító mód, alanyi ragozás, egyes szám 1. személy: aluggyak , igyak , m ozsgyak , ëgyek , a 3« személy: aluggyon , igyon , mozsgyon , egyen , a többes szám 3. személy: aluggyonak , igyonak , mozsgyonak , egyenek . /A fentiekből is természetes, hogy csak aggyon , mennyen , üjjön , vetkőzzön ^ vetkezzen felszólító módú alakok élnek./ 2. Az -sz , -1 rag: a/ A beszész , mondasz ~ monc , kensz , söpresz rv söpörsz mellett gyakori a beszélői , mondói , kénél , söpröl , mert udvariasabbnak, kedveskedőbbnek érzik /minden esetben jelentkezik, pl. amikor a beszélő a tegező viszonyt megtiszteltetésnek tekinti/.
