Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Kakuk Mátyás: Csépa nyelvjárási sajátosságaiból
2. Él ugyan a bogár - bogarat , szekér - szekeret tőtípus, de a ragok gyakran a nominativuszi alakhoz járulnak: bogárt , madárt , székért ; / szem/bogárja , szekérjit 3. A disznó - disznaja , erdő - erdeje típusban mintegy fele arányban hallható az a, e, ill. ó, ő: ajtójá b a jta ja , csípője ^ csípeje , erdője ^ erdeje , disznója ^ disznaja , szőlő je szol leje 4. A bornyúja <v bornya alakok mindkét jelentésben /1. a gazdáé, 2. a tehéné/ azonos arányban használatosak. 5» Az -e, je birtokos személyragos relativ tövekben az -i-s változat általános: bélibe , kézibe , szëmibe ; belse jibe 6. A -v- tövű névszók közül a sz ó mindkét tőalakja használatos: szót ^ szavat , szók ^ szavak , szokot t szavakot : a szú-nak szu j , szujos ^ szuhos változata él, a magos jelent ,magvas'-t /de: fëlmagvaddzott /. 7. A „kevés", „nehéz" és „középső" melléknevek nominativuszi alakja rendszerint: kevés , nehéz , középső 8. Az „asztal", „hajnal", „nappal" szavak ragos alakjaiban időnként megjelenik az á-s tő: asztáná , hajnára , nappára 9» Az „ecet" főnév ragos és képzős alakja: ectë't , ecté's . Tővéghangzók : Hármas osztatú rendszer található: dërëkadot , urakot , azokot ; embereket , se jmé't, minket ; ökrök öt , őköt /a MNyA. csak: minket , őket /. Iget övek : 1. Az ad^ad, ritkábban a hagy ~ hágy s egészen elvétve a kel e kéi kettősége él, de a ver ^ vér ismeretlen. 2. A gyakoribb öriszte ( oroszte > mellett hallható orzötte alak is, a fürdeni •• fürönni , fürdöttem ^ fürötté stb., sepresz ~ söpörsz mintegy fele arányban él. 3. A -v- tövű igék: hí: hí ni hí jok hisz mekhí hínak hítá mekhítt szí : színi szí jok szísz mekszí színak szíta szítt n : ríni rí jok rísz ríj ~J rí rínak rítá rit ru rítt lő: lőni löv ök lősz lő lőnek lőté lőt ~ lőtt sző : szőni szövök szősz-^szövöl sző szőnek szőté szőt szőtt nő : nyoni nyövök nyősz-vnyolöl nyől nyőnek nyőté nyőt - .. nyőtt nyu: nyőni ? ? ? ? nyőtük gyónni: gyovónni , gyov ónok , g yov ónsz , gyov ón , gyov ónunk stb. Az ënnJ A^ ëtt ,evett' alakja főként a fene maj megett kifejezésben gyaKori. Az „aludni" alakjai: aludni ^ alunni , alszok , alszol-v/ alszasz , alszik , aluttam alunnék , aluggyonak . A „jön" ige minden alakja gy-vel kezdődik: gyünni , gyüvök , gyüssz , gyün , gyüt tek ; gyüvőre . 4. Az -1 végű igékben gyakran jelentkezik hosszú mgh. + 0^1^11: olvasol ^ ol vasó ; kapász , kapát , kapálok ^ kapállok . 5. Tővéghangzók: a/ Adatközlőim egy részére jellemző, hogy az egy szótagú, -t végű igék múlt idejét a msh.-s tőből képezi: süttem , sütted , sütté , süttük , süttünk , süttetek , süt tétek ; futtám , kötted , levette ,levetette', elvette ,elvetette', nyittam , ütte . b/ Hasonló jelenség a ,segítetek' segittëk , ,tanítotok' taníttok . Más eredetű, de itt említem a gyakori fódok ,foltozok' múlt idejű alakját: f ót tam , f ott ad , f ótta , f ódott stb.
