Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Kakuk Mátyás: Csépa nyelvjárási sajátosságaiból
Kny. ny i n vagy r : nyj. nn , rr. — asszonnak , 1annak ; leginnek ; takarmárrép_a, legirre , haszorra. Kny. t + gy : nyj. ggy . — hágy^gyerünk ,hát gyerünk' Kny. £ + t : nyj. tt. — röttön Beszédhibának is tűnhet, de három adatközlőm következetesen -dd-t ejtett az intervokális z + d helyett: gaddagabb , gaddának , keddőnek . Gyakran hasonul az az, ez, amaz , emez mutató névmás -z-je a következő msh.hoz: al^lëhetë'tt , al-lëtt , av^vót , amacs^csirkét , emety^tyúkot stb. Érdekes jelenség a csaknem azonos jelentésű és szerkezetű két mondat különbsége: ' af^fene tutta , a 'pusztulat tuggya . A tt-val" , „-vei" rag v-je mindig hasonul: kézzel , lábbal , szekérre , p_ap lánnyá . A hangátvetésre három esetet találtam: egy nyelvbotlásszeru siImi-t a „simli" helyett, amelyet a beszélő azonnal javított, egy másik viszont dalolás közben semmit sem vett észre, noha ismétlődik is: lëtësznek a bötrönbe, bötrönnek fenekére /é/, és gyakori az agromónus ,agronómus'. Hallottam még egy reve let ,levelet' jelentésben. A msh.-kiesés, melynek során három msh. találkozásakor a d, t, kiesik, egyrészt morfémához kötve általában jelentkezik, másrészt erősen függ attól, mennyire gondosan artikulál a beszélő egyéb vonatkozásban is. A d gyakran kiesik még mgh. előtt is a majd hsz esetében: maj akkor , maj ëccé , maj ha , maj lemék ,lemegyek', maj meg , majnem ; egyéb esetekben: bolon Mihókot v bolom ^Mihókot , közs meg !, mom-mé'g ! , mondd meg!', esetleg: csé'l^lett /r/ , csend lett*, de gyakrabban: mind'megenni és csak: ëty szál drótot . /Itt említem a né bám^rná^ ,ne bántsd már!' jelentésű alakot a në bánd-ból./ A t kiesése főként a következő morfémákbah jelentkezik: „megint" ,ismét', ritkábban: „mögest" ,megint', „mert", „oszt": mëgjn csak , mëgës mëgmonta , osz csend lëtt . Egyéb helyzetben: Bálinné ,Bálint né', from-mëgëtt , de: frontra ; jelënkësztem , k erbe , kërëszcsont , kërëzbe ,keresztbe', Szemmárt ony , Szemmihá j , de inkább: szent Jakab ; est ha jnalná , kitelt neki , mintha mindha . A t viselkedésében két jelenség szembetűnő: a/ Bizonyos morfémák végéről akkor is lekopik, ha ezt msh.-torlódás nem indokolja: megin arra , mer akkor , drágája atta . b/ Mgh. előtt gyakran zöngésedik: Bálindékot ,Bálintékat', hádosztán , mind a..., merd a ..., mind én . A t-vel kapcsolatban még két morfémát említek: asse ,azt sem', esse ,ezt sem'. /Egyébként a sem helyett rendszerint se nem hangzik./ A j, kiesését egyetlen szóban tapasztaltam: férhö mén , férné van . Más típusú a bődbe ,böjtben', nagybőt és a gyutöttek , meggyútották . Mutatkozik törekvés az idegen eredetű - egy esetben hangutánzó - szavak msh.torlódásának feloldására, de ez mindig az egyik msh. elhagyásával történik: ëszpodát ,explodált', fë'ccsentëtt ,fröccsentett* ; flöstök ; paléta ^ spaletta , sapnël ,srapnel', de: gránát ; porhët -v sparhët , t rózsák ^ st rózsák . A „burgonya" gyakoribb alakja ugyan krumpli , de sokszor hallható kumpli kumpri /r/, de mindig: halkumpli ,zsírtalan, főként böjti burgonyaétel'. A kumpli változat a MHyA.-nak csak a J mezejében /Nógrád megye délkeleti, Heves megye nyugati, Szolnok megye jászsági, és Pest megye északi területén/ jelentkezik /J-2, 14, 15» 18, 22, azaz Mátraszőlős , T óalmás , Jászfényszaru , Gomba , Tószeg községekben/. Fontos jelenségnek tartom, hiszen a burgonya elterjedése nagyjából az újratelepülés idejében történt. A mgh.-k közötti hiátus kitöltésére csak a j, hangot alkalmazzák. A legtöbb adatközlő főként éneklés közben ejt sok hiátustöltő j_-t. Szótövekben: dijó . Fijalka ,Fialka' családnév, fijók . fijú , híjába , híjányossan , karfijol , kijabát am , Marija , múzejumbú , pëtrol jomot , pijóca , rádijókot , tele-
