Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
labb seperték és mondogatták: ki ebag . ki ebag . hogy a betegség kimenjen belőle, hagyja el a házat. Legtöbb esetben meghalt a gyerek. Csépa községben 1915-ben még láttak ilyen gyógyítási módot. Véres szem : Az egészben levett pókhálót a gyermek szemére helyezték. Himlő : Forrázott korpa levében fürdették meg a himlős gyereket. HIEDELMEK A gyermeket különösen a keresztelésig óvták a rontást ól, a boszorkány októl. Az előzőekben már utaltam néhány példára. Itt ismét bemutatok néhányat. Keresztelésig a gyerek csuklójára piros szalagot kötöttek, hogy védje a rontástól. - A katolikusok olvasót kötöttek a pólya masnijára keresztelőig, megrontás vagy csere ellen. - Az első fürdővízb e - vannak akik tovább is, a keresztelőig - szenteltviz et cseppentettek. - A gyerek dunnájába feszület et dugtak. - A zsidók bicskát, kést dugtak a pólyába keresztelőig, szemmelverés és csere ellen. - A kisgyermekes anyát supellátt al /sátoros ágy/ vették körül. Még a lábát sem láthatták, mert az is elég volt a rontáshoz. - Szoptatós anyán másik szoptatósnak vagy terhes nőnek nem szabad átvenni a gyereket, mert elviszi a tejet . Az elvitt anyatejet vissza lehetett hozni, ha nagypénteken a szabadkéménybe egy edényben gyógyfüvet raktak. Megfüstölték, megszárították, összetörték, majd vászonzacskóban tárolták. Ebből a fűből kellett teát készíteni ós meginni. Az adatközlők szerint nem mindig vált be. - Gyerekágyas aszszonyt nem volt szabad meglátogatni menstruáló nőnek, mert úgy vélték, a gyerek arcát kiveri - apró, piros pattanásos lesz, és ez minden menseskor megismétlődik. És ilyen esetben kezdődött a találgatás, ki járt a háznál, ki lehetett? Elmentek hozzá és megkérték, gyógyítsa meg a gyereket. Az asszony visszakézből, inge visszájával megtörölte a gyerek arcát. Művelet közben nem volt szabad a gyerekre ránéznie. Voltak olyan emberek, akik azt tartották és elhitték magukról, hogy ők szemmel vern ek. Szokás volt Csépán , hogy a nők - az első gyerekek szülése alkalmával az anyai háznál szültek és a gyerekágyat is ott feküdték ki. A férj természetesen rendszeresen látogatta őket. Az egyik családnál az anyós jött rá, hogy a gyereket a saját apja ront ja meg . „Fiam, hát te becsaptál, leborotváltad a szemöldököd, hogy ne érjen ősszel Ráparancsolt, ha jössz, mielőtt ránéznél a gyerekre, köpködd meg vagy vesd a kalapot a fejébe!" Miután ezt bevezette, utána nem betegeskedett annyit a gyerek. - A gyerekekre nem volt szabad rácsodálkozni, mert ez is verésn ek számított. - Egy csépa i nagyapa, aki nagyon szerette unokáit, csak úgy merte megközelíteni őket, ha előbb megköpködte vagy gatyamadzaglaól vágott egy kis darabot, szenteltvízbe mártotta és evvel mosdatta meg őket. - Gyerekágyas asszonyt látogatott meg egy nagybajuszú, sűrű szemöldökű ember. Jó szándékkal volt iránta ós elvállalta, hogy ő szemmel ver. Már az ajtónál levette a kalapját és az asszonyra ráhajította és így nem lett semmi baja. Ha a baj megtörtént, elsősorban igyekeztek felkutatni a rontót. Elhívták vagy elvitték hozzá a gyereket, hogy gyógyítsa meg. A megrontót úgy keresték meg, hogy a gyerek inge nyakának pertlijéből három szálat kihúztak és külön-külön megpödörték. Minden szálat azonosítottak valakivel és utána egy pohár vízbe helyezték. Amelyik elsüllyedt, az volt a rontó . A rontó szájából vett vízzel megmosta a gyerek arcát, majd az inge aljának visszájával megtörölte. A férfiak csak megmosdatták, megköpködték. - Mikor az anya felébred, húzza ki gyermeke alól a pisis pelenkát, törülje meg vele az arcát. „Nincs az a szem, aki ezután ártani tudjon neki", tartotta a hagyomány. - Volt olyan csépa i ember, akitől mindenki óvta gyermekét. Az egyik anyát és gyermekét meglátogatta, akik utána nemsokára meghaltak. Ezután fogták rá a szemmelvérést és igyekeztek elkerülni.
