Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai

GYERMEKBETEGSÉGEK A gyakrabban előforduló betegségeket ismerték és gyógyításukat igyekeztek házilag megoldani. Gyakran fordultak tanácsért az idősekhez, javasasszonyokhoz. Csak a súlyosabb, veszélyesebbnek tartott betegségekkel keresték fel az orvost. A fiatalabb, kezdő szülők gyakran kértek tanácsot a bábától. A fiatalok rendszerint szüleikkel s a nagyszülőkkel laktak együtt, a hagyományos gyógymódokat tőlük tanulták meg. Ez jelentette tehát az átörökítés legfontosabb csatornáját. Az egészségügyi ismeretek - köztük a gyógyító eljárások - elsősorban a nők családon belüli kapcsolatain keresztül őrződtek meg. Terjedelmi okok miatt csupán a kisgyermekek leggyakoribb betegségeit és azok gyógyításának helyi gyakorlatát mutatom be csépa

i. cibakházi

. tiszakürt

i, nagyrév

i. t

iszasas

i és tiszaug

i gyűjtéseim alapján. Bélgörcs

t Keménymagos teát adtak a gyereknek, mert szüleiktől azt hallották, hogy görcsoldó hatása van. Bélhurut : Könnyen emészthető, zsírtalan étellel kellett etetni és szegfűteáv

al itatni. Bepólyálták, hogy izzadjon ki, de ügyelni kellett, hogy a láza fel ne szökjön. Láz esetén borogatták. Szájpenész

: Fehér pettyek, kis hólyagok keletkeztek a szájban. M

Volt olyan gyerek, akit megfujtott." Szopós gyereknél elterjedt betegség volt. Amelyik szülő rendszeresen törülgette, tisztán tartotta gyermeke száját, annál nem fordult elő. HAz álmos, lusta gyerek nem szopja ki a szájából a tejet, és belesavanyodik." Székrekedés

: Ez esetben a gyógyszertárban ricinus olajat adtak. A bába esetenként baba-ballonnal beöntést végzett. A háziak háziszappan darabkát hegyeztek ki és a végbélbe dugták, ami megindította a székelést. Torokgyík

: A gyerek torka annyira bedagadt, hogy legtöbbször megfulladt, meghalt. Kis pálcikára tekert, fertőtlenítő szerbe mártott fehér ruhát nyomtak le a beteg torkába. A legrégibb időkre úgy emlékeznek, hogy a javasasszonyok nyálas ujjal masszírozták, csavargatták a gyerek nyakát. A javasasszonyok díja zsír, szalonna, bor, liszt vagy egyéb élelmiszer volt. Tífusz

: Hasmenéssel, lázzal járó betegség. A lázat vizes borogatással csökkentették. Rendszerint orvoshoz fordultak vele, „aki valami fekete orvosságot írt fel". Tárkelevény

: Erős hasfájás kísérte, a széklet ragacsos, sötét színű volt. A legtöbb esetben belehalt a gyerek. A teába veréb ürüléket tettek. Azt tartották, mivel sokfélét /füvet/ eszik a veréb, ezért ürülékének gyógyító hatása van. Este a sertésólak környékén az etetéskor szedegették a veréb ürüléket. Ezt megszárították és vászonzacskóban tároltak. Adatközlőim közül is voltak, akiket így kúráltak. Tüdőgyulladás : Azt tartották, hogy megfázástól keletkezik vagy kimelegedés után hidegvízzel leforrázta a tüdejét. Köhögés, láz kísérte. Akinek módjában állt, elment orvoshoz. De a gyengébb fáju /vézna, sovány, beteges alkat/ gyereket elvitte. Ótvar

: A gyermek egész testét ellepte a var. Ha vakarta, még több lett helyette. Virágolajjal kellett kenegetni. Viszketegség

: Hólyagos, gennyes viszketés. Avas szalonna sült zsírjába büdöskővirág porát tették, összekeverték és avval kenegették, majd beszórták a porral. A port a gyógyszertárban vásárolták. Agos. ebagos gyerek

: Vízfejű gyerek, csak a feje nőtt. Van, aki pár hétig, s van aki évekig elélt így. Gyógyítása: két üres fazék között tüzet gyújtottak. Az egyikbe beletették az ebagos gyerek

et, a másikba vizet forraltak. Éjfélkor kilenc sírról, kilenc marék földet vittek, a vízbe tették és főzték. Miután lehűlt, ebben fürdették meg a gyereket. Fürdetés után a földre tették, majd finoman kissé távo-